Szeredi Pál (szerk.): A szétválás fél éve. 1989 ősze - RETÖRKI könyvek 44. (Lakitelek, 2020)
Nyári Gábor: Előszó
-A szétválás fél éve Nyári Gábor megváltoztatására, és ezzel együtt a hatalom gyakorlóinak leváltására törekszik. Fontos megjegyezni, hogy ez nem egy minőségi kategória, a rendszerváltás nem feltétlenül egy „rosszból” egy „jóba” vezet át. Az ókori példa a Római Köztársaság végnapjait mutatja be, a végeredmény pedig Augustus principátusa, majd a Római Császárság létrehozása lett. A tisztelt Olvasó saját belátása szerint eldöntheti, hogy a Római Köztársaság vagy a Császárság volt-e a megfelelőbb államforma. Azonban ezen példából és fogalommagyarázatból kiindulva - módszertanilag és nem értékalapon - a világtörténelem összes rendszerváltása vagy rendszerváltást előidézni kívánó folyamata összehasonlítható egymással. Talán az egyik legjobb példa a francia forradalom, ahol kezdetben az alkotmányozó nemzetgyűlés tagjai még egyetértésben tettek esküt arra a Labdaházban 1789. június 20-án, hogy „soha el nem válnak egymástól, és mindenütt összegyűlnek, ahol a körülmények azt megkívánják, mindaddig, amíg a királyság alkotmányát meg nem alkotják és szilárd alapokra nem fektetik. ”3 Ez volt tehát az összefogás és cselekvés szakasza, amelyet gyorsan követett a „szétválás időszaka”, ámbár ez meglehetősen enyhe kifejezés, ismerve a jakobinusok által intézményesített diktatúra és terror történetét. A magyar történelem elmúlt két évszázada bővelkedett a rendszerváltó folyamatokban, eseményekben. E logika mentén a reformkor a felkészülés, 1848 tavasza a cselekvés időszaka, amely egyből magában hordozta a szétválást is, hiszen egészen mást akart a Petőfi vezette forradalmi ifjúság és az áprilisi törvények szentesítését ünneplő országgyűlési ellenzék. Hasonló folyamat zajlott le az 1867-es kiegyezésnél is, amikor a sokáig egységesen fellépő politikai ellenzék határozati és felirati pártokká szakadt ketté. A vérzivataros magyar 20. század első rendszerváltásaként tarthatjuk számon, amikor az őszirózsás forradalomnak nevezett puccsot követően Károlyi Mihály kikiáltotta a népköztársaságot, de már ebben a pillanatban realizálódott, hogy teljesen mást ért demokrácia alatt Károlyi, Jászi Oszkár, Kunfi Zsigmond vagy a Szociáldemokrata Párt, miközben a kommunisták Kun Béla vezetésével már készültek arra, hogy magukhoz ragadva a hatalmat diktatúrát bevezetve kikiálthassák a Tanácsköztársaságot. Ha az 1945 utáni kommunista hatalomátvétel folyamatait nézzük, akkor is azt látjuk, hogy a demokratikus pártok „felszalámizásához” hozzájárultak a köztük kialakult ellentétek is. 3 Furet, Francois: A francia forradalom története, 1770-1815. Osiris, Budapest, 1996. 76. 8
