Szeredi Pál (szerk.): A szétválás fél éve. 1989 ősze - RETÖRKI könyvek 44. (Lakitelek, 2020)
Nagymihály Zoltán: "Azért maradtunk meg, hogy most segíthessünk" A magyar emigráció kapcsolata a rendszerváltó Magyarországgal (1987-1990)
„Azért maradtunk meg, hogy most segíthessünk” magyarság számára.199 Sisa István200 önkritikus, a politikai emigráció tevékenységét számos ponton bíráló, mulasztásait felsoroló összegzésének reményteljes lezárása szerint az egykori emigráció diaszpóraként - immár együttműködve és közös, összmagyarságban gondolkodó külpolitikai programot alkotva az anyaországgal - még betöltheti történelmi küldetését: a magyarság önmagához méltó bemutatását a nagyvilágban és a magyar öntudat átörökítését a következő nemzedékek számára.201 A szerzők döntő többségének kiindulópontja szerint a rendszerváltó Magyarországnak komoly szüksége van az emigráns magyarok tanácsaira. Ezzel ellentétes véleményének, de legalábbis szkepszisének adott hangot a hamburgi Hellenbart Gyula,202 aki szerint a politika színpadára lépő új nemzedék általános felkészültsége imponáló, ráadásul az emigráció helyzetéből fakadóan komoly hátránnyal indul velük szemben. „Míg az emigráns elképzelések, ha komolyabbak is, voltaképpen merő teoretizáláson alapulnak, a hazai viták és értekezések szükségképp a valóságos helyzet adottságaiból indulnak ki, konkrét formában tárgyalják a demokratizálódás gazdasági, pénzügyi, technikai, közoktatási és politikai problémáit.” Szerinte a nyugatiak nem elsősorban politikai tanácsokkal, hanem „mélytengeri” munkával, személyes tapasztalatokkal, nyugati életből levont tanulságokkal segíthetnek. Hellenbart 199 Horváth i. m. 1989, 107. Ferdinandy György szándékoltan vitaindító, ötletbörzét javasló írásában afféle „diplomáciai külképviselet” lehetőségét látta a nyugati világban már bizonyitott magyar tudósok, írók, művészek, egyetemi tanárok és üzletemberek tevékenységében. Az Argentínában élő Haynalné Kesserű Zsuzsanna szintén Magyarország „hathatós képviseletét” nevezte a legfontosabb feladatnak - többek között Magyarország Európai Közösséghez való közelítését is fontos célkitűzésként megjelölve. Varga József a Bécsi Naplóban a befogadó országok kormányainak magyar helyzetről való informálását tartotta az egyik legfontosabb feladatnak. (Borbándi: Haza és emigráció, i. m. 1989, 2; Ferdinandy György: Gondolatok a nyugati magyarság új feladatairól. Nyugati Magyarság, 1989. szeptember-október; Haynalné Kesserü Zsuzsanna: Tűnődések az emigrációs politika körül. Nemzetőr, 1988. november, 1-2; Varga József: A magyarországi változások és az emigráció. Bécsi Napló, 1989. szeptember-október, 5.) 200 Sisa István (1918-2012): író. 1945 után hagyta el az országot. Számos - elsősorban amerikai - emigráns lapban publikált. 201 Sisa István: Az emigráció alkonya. Itt-Ott, 1989/2, 5-9. Sisa István az emigráció főbb hiányosságaiként a következőket említette: nem készült a magyarság valódi történelmét bemutató angol nyelvű kötet, idegen nyelvű emigráns folyóirat sem, nem alakult ki párbeszéd a társemigrációkkal, nem igazán sikerült a zsidó vallású honfitársak bevonása az emigrációs közéletbe, valamint hiányzott a ravaszság és a jó diplomáciai készség. 202 Hellenbart Gyula (1930): Irodalomkritikus. Az 1956-os forradalom leverése után emigrált. 59