Szeredi Pál (szerk.): A szétválás fél éve. 1989 ősze - RETÖRKI könyvek 44. (Lakitelek, 2020)
Nagymihály Zoltán: "Azért maradtunk meg, hogy most segíthessünk" A magyar emigráció kapcsolata a rendszerváltó Magyarországgal (1987-1990)
„Azért maradtunk meg, hogy most segíthessünk” emigrációban, a beutazók körében általános a vélemény, hogy június 16-a jelentős nap lesz hazánk életében, a temetés tovább erősítheti a demokratizálódási folyamatokat. Részükről provokáció, szélsőséges cselekmények nem várhatók.”185 A Hősök terén, majd a 301-es parcellában zajló események nagy része - legalábbis az emigránsok esetében - a tervezett forgatókönyv szerint alakult. Király Béla a Hősök terén Nagy Imrét méltató beszédében óvott mindenfajta felelősségre vonástól, sőt még a tettesek megnevezésétől is. „Minél jobban megismerjük Nagy Imre humanitását, annál világosabb lesz az is, hogy emlékének megszentségtelenítése lenne, ha sírja széléről ujjal mutatnánk a gyilkosaira. Fel kell ugyan tárni bűneik minden részletét, hogy a jövő nemzedékek okuljanak, de ennek büntetőjogi következménye nem lehet. A felszabadult magyar társadalom törölje el örökre a halálos ítéletet, ne engedjen bosszúállást, előzzön meg minden megtorlást! Kínozza a bűnösöket a lelkiismeretük - ha van -, és ítéljen felettük a történelem!”186 A 301-es parcellánál búcsúzó Kopácsi Sándor hasonló szavakkal tett hitet amellett, hogy „a bűnbakkeresés és a bosszúállás helyett a megbékélés szellemére, társadalmi békére van szükség”.187 A hatalmi értékelések az emigránsok közül legkevésbé Méray Tibor beszédével voltak elégedettek. Bár a bosszúállást ő is határozott szavakkal utasította el, a hatalomgyakorlókat nyíltan Nagy Imre kivégeztetői „közvetlen örökösének” nevezte, világossá téve: „ami az elmúlt hónapokban történt [...], nem a rendszer ajándéka. Mindezt a nép vívta ki”. Méray ráadásul a szomszédos államoknak („Ne bántsd a magyart!”) és a nyugati hatalmaknak („vajon csupán a magyar nép adósa-e neki, nem adósa-e ő is valamelyest ennek a népnek?”) is üzent.188 Az ’56-os hősök és mártírok újratemetése sok emigráns számára megmaradt a felejthetetlen első hazatérés emlékének - de önmagában aligha közvetítette az otthoni magyar társadalom és a nyugaton élő magyarság közti teljes megértést. Bár a Nyugati Magyarság szerint „lélekben hazatért a nagyvilágban 185 Jelentés Nagy Imre és társai temetésének előkészületeiről (1989. június). Idézi uo. 341. 186 Király Béla: Temetünk - tanuljunk és felejtsünk. Nyugati Magyarság, 1989. május-június [1, 4], 4. 187 Kopácsi Sándor: Az újrakezdés, a megújulás, az életakarat programja támadt fel. Magyar Nemzet, 1989. 06. 17., 4. A TIB temetés után rendezett fogadásán Király és Kopácsi egyaránt pozitívan értékelte az eseményeket, meglepőnek nevezve, hogy „a magyar nemzet ennyire felnőtt lett, és meg tudta nyerni a kormányzatot ennek a temetésnek”. Jelentés, 1989. 06. 17. Idézi Kenedi i. m. 1996, 388. 188 Méray Tibor: Emlékbeszéd Nagy Imre sírjánál. Irodalmi Újság, 1989/3, 5-6. 55
