Szeredi Pál (szerk.): A szétválás fél éve. 1989 ősze - RETÖRKI könyvek 44. (Lakitelek, 2020)
Nagymihály Zoltán: "Azért maradtunk meg, hogy most segíthessünk" A magyar emigráció kapcsolata a rendszerváltó Magyarországgal (1987-1990)
A szétválás fél éve Nagymihály Zoltán az emigránsok hazajövetele és a temetés iránt megnyilvánuló érdeklődése. A párt narratíváját egyértelműen a nemzeti megbékélés gondolata köré építette, minden eszközzel az esemény kegyeleti, mindenféle politikai demonstrációtól mentes jellegét kívánva erősíteni. Attól féltek, hogy a „radikális antikommunista” emigránsok nem kívánt irányba terelhetik az eseményeket. Az MSZMP KB 1989. április 28-ai ülésén általános álláspontként alakult ki, hogy nem lehet elkerülni a vízumok kiadását, ugyanakkor fel kell hívni a beutazó emigránsok figyelmét - ahogy Grósz Károly fogalmazott - „a magyarországi politikai és törvényes rend tiszteletben tartására”. A „figyelemfelhívást” egyrészt a washingtoni és New York-i magyar kirendeltségeken, másrészt a befogadó államok kormányzatain keresztül képzelték el.175 Horváth József176 vezérőrnagy, a III/III-as csoportfőnökség vezetője néhány nappal későbbi tájékoztatójában hangsúlyos feladatként határozta meg Király Béla „és körének” biztosítását arról, hogy „június 16-át a múlt tisztázása egyik lépcsőjének tekintjük, toleránsak vagyunk, hazatérésük és részvételük biztosított, de politikai demonstráció, konfrontálódás nem kívánatos”.177 Az MSZMP PB május 26-i jegyzetében hangsúlyozottan nem Méray emigrációban játszott szerepét, hanem korábbi, Rákosi-korszakbeli sötét múltját kifogásolta. Csurka felvetését Nagy Erzsébet kegyeletsértőnek minősítette. Csurka fellépése utat nyitott a fiatalok magasabb szintű bevonásának. Ahogy már a temetés reggelén jelentette az állambiztonság: „A Hősök terén a FIDESZ részéről Orbán Viktor »meglepetés erejű« beszéd elmondására készül. Ki kíván térni arra, hogy az áldozatok és a gyilkosok közötti elhatárolás még mindig nem történt meg következetesen. A beszéd lehetőségét a TIB és Csurka István között kirobbant vita teremtette meg.” (Csurka István: Nagy Imre emlékezete makulátlanul iktatódjék be a nemzet tudatába. Rádiójegyzet és válasz. Magyar Nemzet, 1989. 06. 08., 7; Jelentés Nagy Imre és társai temetésével összefüggő információkról, a megtett intézkedésekről (1989. 06. 16.). In: Kenedi i. m. 1996, 371. 175 A jegyzőkönyvet idézi: Kenedi i. m. 1996, 237-253. 176 Horváth József (1931-2001): Vezérőrnagy. 1985-től vezette a III/III-as csoportfőnökséget. 177 Emlékeztető a Nagy Imre és társai temetésének előkészítésére alakult AB operatív bizottság 1989. május 9-i üléséről. Idézi: Uo. 261. A „nemzeti megbékélés” erősítésének jegyében az operatív terv része volt az is, hogy a kémelhárítás Magyar Televízióban dolgozó „Tölgy” fedőnevű munkatársát kiutaztatják Eszak-Amerikába, hogy ott Király Bélával és Kopácsi Sándorral készítsen interjút „a kegyeleti jelleg erősítésével” kapcsolatban. A beszélgetés végül csak előbbivel jött létre. (Horváth József: Intézkedési terv Nagy Imre és társai temetése előkészületeinek biztosítására, 1989. május; Emlékeztető a Nagy Imre és társai temetésének előkészítésére alakult AB operatív bizottság 1989. május 29-i üléséről, 1989. 05. 30. In: uo. 266, 309.) 52
