Szeredi Pál (szerk.): A szétválás fél éve. 1989 ősze - RETÖRKI könyvek 44. (Lakitelek, 2020)
Nagymihály Zoltán: "Azért maradtunk meg, hogy most segíthessünk" A magyar emigráció kapcsolata a rendszerváltó Magyarországgal (1987-1990)
„Azért maradtunk meg, hogy most segíthessünk” magának [...] a nagyvonalúságot”.131 Az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége - az emigráns szervezetek döntö többségéhez hasonlóan - ezzel szemben a forradalom eddigi megítélésével való radikális szakítást kérte: „A múltat be kell vallani. Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc megítélése a magyarországi hatalom részéről, a teljes elzárkózás az átértékelés elől elzárja a közeledés, kiengesztelődés útját.”132 A magyar ellenzék álláspontja ’56 ügyében is sokkal közelebb állt az emigrációéhoz - még ha taktikai, politikai vagy filozófiai okokból egy ideig kevésbé határozottan nyilvánultak is meg a témában.133 1989 januárjában Csengey Dénes134 a budapesti Hitelben, majd a chicagói Szivárványban megjelentetett írásában - érzékelve az anyaország és a külhoni magyarság közti kapcsolatok változását - a nemzeti egységgondolat kimunkálására tett javaslatot. „Tudom, hogy a nyugati emigráció is érzi az elmulaszthatatlan pillanatot. Azt is tudom, hogy köreikben van készség és készenlét, közreműködni a fenyegető nemzeti katasztrófa elhárításában. És azt is tudom, hogy a hivatalos Magyarország felől is hangzott el felhívás ez irányban... [...] A magyar gazdaságnak nyugati tőkére van szüksége, és a nyugati magyar emigráció egy része tőkeerős. Kézenfekvő gondolat volna elsőbbséget biztosítani a magyar tőkének, hiszen ezzel 131 Nyílt és határozott véleménynyilvánítás. Bécsi Napló, 1988. november-december, 2. 132 Az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetségének nyilatkozata. Bécsi Napló, 1988. november-december, 2. 133 A Magyar Demokrata Fórum alapító nyilatkozata szerint feladatának tekinti, hogy „kezdeményezze és támogassa az ország 1945 utáni történetének, különösen a koalíciós időszaknak és az 1956-os forradalomnak (nemzeti felkelésnek) a valósághű értékelését”. A Szabad Kezdeményezések Hálózatából megalakult Szabad Demokraták Szövetsége öndefiniáló nyilatkozatában szintén szól ’56-ról mint előképről. Az előképek felsorolásában a reformkor, az európai és magyar liberalizmus, a polgári radikalizmus, az európai és magyar szociáldemokrácia, a magyar népi mozgalom, valamint a „demokratikus ellenzék” képviselői mellett ’56 a következőképpen jelenik meg: „Utódai vagyunk az 1953-1956 közötti pártellenzéknek, amely szembeszállt a sztálinizmussal, és pártja parancsánál többre tartotta a nép akaratát. Elődünk Nagy Imre.” Majd a forradalomról konkrétan ekképpen szól: „Mérték- és példaadónak tekintjük a három magyar forradalmat: 1848-at, 1918-at és 1956-ot. [...] 1956-ban megnyilvánult a magyar nép akarata a politikai pluralizmus teljes értékű formája: a többpártrendszer és az önigazgatás, a kisállami függetlenség teljes értékű formája: a semlegesség iránt.” (A Magyar Demokrata Fórum Alapítólevele [1988. szeptember 3.]. In: Dokumentumok, i. m. 2017 [103-108], 107; A Szabad Demokraták Szövetsége elvi nyilatkozata. Beszélő, 1988/3, 144-145.) 134 Csengey Dénes (1953-1991): író, politikus. Az MDF alapító szervezője, 1990-től haláláig országgyűlési képviselő. 41
