Szeredi Pál (szerk.): A szétválás fél éve. 1989 ősze - RETÖRKI könyvek 44. (Lakitelek, 2020)
Szeredi Pál: A politika polarizálódása. Viták és szakadások a politikában 1989 őszén
A politika polarizálódása néppárttá teheti, amit a kereszténydemokrácia jelent Európában. És éppen ezért a Magyar Demokrata Fórumnak ilyen egységes demokrata pártnak kell lennie. És nemzetépítő, a nemzet belső átalakítását végző mozgalomnak is kell maradnia, amelyik a választások közötti időszakban mély felelősséggel végzi az aprómunkát, mert itt a demokráciát nemcsak intézményeiben ölték meg, hanem az emberekben is.”47 Az Antall által meghirdetett politikai vonal céljában nem, de tartalmában mást jelentett, mint amit az MDF az előző hónapokban képviselt. A Fórum alapítói, meghatározó személyiségei a nemzeti centrumban levő, oda igyekvő politikai csoportosulások között számon tartották a reformista szocialistákat is. Véleményük szerint a demokratikus átalakulás folyamatából nem volt kizárható az állampárt, mivel a Szovjetunió katonai és politikai jelenlétét nem lehetett figyelmen kívül hagyni Magyarországon. Törekvésük az állampártból „disszidálásra” kész nemzeti demokrata csoporttal történő párbeszéd és együttműködés megszervezése volt. A Pozsgay Imre nevével összekötött csoport számára két lehetőség mutatkozott. Kiszakadva az állampárt keretéből, új párt megalakításával, definiálva a közösségi társadalom eszményképe iránti elkötelezettségüket, csatlakoznak a nemzeti demokraták által kínált nemzeti centrumhoz, e csoporttal szövetségben indulnak el a demokratikus átalakulás útján.48 A másik formának az állampárton belüli vezetés megszerzése mutatkozott. Pozsgay a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásokon elért kompromisszumos eredménnyel mind politikai súlyában, mind népszerűségében oly mértékben megerősödött, hogy vélelmezhető volt, az állampárt szétbomlása nélkül is megszervezheti annak irányváltását. A Magyar Demokrata Fórum vezetőinek egy része bízott abban, hogy a békés átalakulás záloga az állampárti irányváltás lehet, számukra Pozsgay Imre személye a köztársasági elnök funkciójában garanciát biztosított volna a nemzeti érdekek és törekvések érvényesítésében. 1989 őszén ez reálpolitikusi értékelés. Mind a nyugat, mind a kelet számára 47 Antall József felszólalása az MDF. II. Országos Gyűlésén. In: Antall József: Modell és valóság, II. kötet. Budapest, 1994, Athenaeum Nyomda Rt., 16-25. 48 1 989 tavaszán, az MSZMP reformköreinek kecskeméti találkozóján, mód és lehetőség lett volna ennek a szakításnak a kimondására, sokan azt biztosnak vették, ám Pozsgay nem vállalta a kilépést, melyet később azzal indokolt, hogy a szovjet vezetés figyelmeztette, a Szovjetunió Grósz Károlyt és politikai törekvéseit támogatja, minden más formációt a Szovjetunióval szembeni ellenséges lépésnek tekint. 215
