Szeredi Pál (szerk.): A szétválás fél éve. 1989 ősze - RETÖRKI könyvek 44. (Lakitelek, 2020)
Szeredi Pál: A politika polarizálódása. Viták és szakadások a politikában 1989 őszén
A szétválás fél éve Szeredi Pál választásokat megelőző hónapokban is. Antall a köztársasági elnöki intézmény hatáskörére vonatkozóan az 1946. évi I. törvényt tekintette mérvadónak, azaz a köztársasági elnököt a végrehajtó hatalom fejének tekintette, aki a kormányon keresztül kormányoz, azaz a kormányfő és az államelnök azonos politikai súlyt képvisel. Antall attól is tartott, hogy az átmenet időszakában - amenynyiben nem kerül bevezetésre a köztársasági elnöki intézmény, mely személy egyben a hadsereg főparancsnoka is - az állampárt által irányított fegyveres testületek beavatkozhatnak a rendszerváltoztatás folyamatába. Felfogása szerint még akkor is biztonságot jelent az Alkotmányban rögzített köztársasági elnöki hatáskörrel felruházott államfő intézménye a változások időszakában, ha az államfőt Pozsgay Imrének hívják. Antall egyébként számolt azzal, hogy az új országgyűlésben is képviselve lesz az MSZMP - sőt a békés átmenet szempontjából kívánatosnak is tartotta ám bizonyos volt abban, hogy az új kormányt az ellenzéki erők fogják alkotni. A javaslat azért volt fontos, mert az állampárti előterjesztés prezidenciális köztársasági elnöki intézményt kívánt bevezetni, amely mind a törvényhozói, mind a végrehajtói, mind a bírói hatalom fölött áll. Az MSZMP javaslata által egy erős politikai és kormányzati befolyással rendelkező elnöki rendszer jött volna létre, melyben a kormányfő a köztársasági elnöknek alárendelten kormányoz. Az állampárt joggal bizakodhatott abban, hogy az általa jelölt Pozsgay Imre lesz az államelnök, így mind a választások időszakában, mind a választások után - akárhogyan is alakuljon a választás eredménye - befolyását meg tudja tartani. Az MSZMP ugyanakkor tartott attól, hogy a választásokat követően kisebbségbe kerül az országgyűlésben, ezért még az országgyűlési választások előtt kívánt köztársasági elnököt választani, mégpedig népszavazással. A Nemzeti Kerekasztal egy roppant furcsa, akkor még kevéssé ismert képződmény volt. Tárgyalásai jegyzőkönyveinek egy része hozzáférhető ugyan, de azok a beszélgetések, alkudozások, informális egyeztetések, amelyek az ülések szüneteiben folytak, nem ismeretesek. Antall József mestere volt a politikai lobbizásnak. Szinte minden tárgyalóféllel jó kapcsolatot alakított ki, rendszeresen konzultált velük, nem egyszer olyan információkhoz jutva, melyeket az Ellenzéki Kerekasztal megbeszélésein is próbált sugalmazni, kompromisszumos javaslatokat téve. Tudatában volt annak, hogy az MSZMP tárgyalódelegátusa ragaszkodni fog a köztársasági elnöki intézmény országgyűlési választások előtti felállításához. Az 1946. évi I. törvényre történő hivatkozása és javaslata ezért azt célozta, hogy az elnöki jogkört korlátozza, 204
