Szeredi Pál (szerk.): A szétválás fél éve. 1989 ősze - RETÖRKI könyvek 44. (Lakitelek, 2020)
Juhász-Pintér Pál: Van-e kiút a zsákutcából? Pártok, agrárprogramok, agrártézisek 1989-ben
Van-e kiút a zsákutcából?- Mezőgazdasági Biztosító Rt. - számoltak. Ez - a mindenképpen előremutató elképzelés - az önbiztosítás elvén állott volna a tervek szerint, és szerepet kapott volna a költségvetés által az időszakonkénti károk ellentételezésére szánt alapokból történő kártérítések során. A néppárt értelmezésében az agrárpolitika elválaszthatatlan a településpolitikától. Rámutatva az aktuális helyzetre, fenntarthatatlannak tartották, hogy az agrárnépesség jelentős része olyan településeken lakik, amelyek megfoszttattak az önkormányzat, a közösségi élet, az oktatás, a művelődés minimális feltételeitől. Éppen ezért a jó agrárpolitika jó településpolitikát is feltételez, amely számol a mezőgazdaságban dolgozó emberekkel. „A települések elidegeníthetetlen joga tehát, hogy saját önkormányzatuk, iskolájuk és művelődési intézményük, rendőrségük, gazdasági szervezetük legyen.”118 Ebben is hagyatkozik a szervezet Bibó István és Erdei Ferenc koncepciójára, amelyben a város és vidéke között nem alárendelt, hanem organikus a viszony. Válaszra várva... A különböző - a jelen tanulmány keretei között nem a teljesség igényével felvonultatott - szervezetek és politikai pártok programjaiból, téziseiből jól látható, hogy az ország szempontjából valamennyien kiemelt hangsúlyt helyeztek az agrárválságból kivezető út mikéntjére. Ezekben az elképzelésekben természetesen van nagyon sok hasonló programelem, de emellett számos sajátosság is. Hogy csak néhány elemet ragadjunk ki, talán elmondható, hogy a szövetkezeti és a kistermelői formák létjogosultságát, szükségességét egyaránt a jövőre nézve senki nem kérdőjelezte meg, persze az már más kérdés, hogy ki melyik dominanciájában látta a jövő sikerét. A tulajdonviszonyok terén való változás sem volt elodázható, de itt is volt, aki az 1947-es status quo alapján akarta végrehajtani a földreformot, míg mások a tényleges használati, illetve munkaviszonyokat tartották irányadónak. Sok esetben, sok tartalmi elemben 1989-ben esetleg nem is beszélhetünk teljesen kidolgozott, végleges agrárprogramról. 1989-ben a kérdés, hogy a vázolt programok, programtervezetek gondolatai mennyiben tudják majd ténylegesen befolyásolni az agráriumban jelenlevő problémák, társadalmi sérelmek orvoslását. 1990 elejére kialakulni látszott egy politikai versenyhelyzet, amelyben a kérdés az volt, hogy ennek egyes szereplői a maguk programjaival, köztük az agrárprogrammal is 118 A Magyar Néppárt agrárreform-tervezete. Budapest, 1989. február, 8. 189