Szeredi Pál (szerk.): A szétválás fél éve. 1989 ősze - RETÖRKI könyvek 44. (Lakitelek, 2020)
Juhász-Pintér Pál: Van-e kiút a zsákutcából? Pártok, agrárprogramok, agrártézisek 1989-ben
Van-e kiút a zsákutcából? válságán túlmutatóan a vidék válságára is felhívják a figyelmet, ami többek között az erőszakos városfejlesztésnek volt köszönhető, amely például elvonta és központosította a falvak oktatási, kulturális és egészségügyi intézményeit. Az SZDSZ önmagában azt a véleményt részben maga is elfogadta, miszerint a válság egyik oka az agrárolló nyílása, azaz az iparral szemben folyamatosan elszenvedett árveszteség és jövedelemaránytalanság, és éppen emiatt is az adó- és támogatási rendszerben mindenképp változtatásra van szükség. Azt viszont már nem tartották elfogadhatónak, hogy mindezt az éppen létező vállalatrendszert kiszolgálva alakítsák. Ez mindenképpen ellentmond álláspontjuk szerint az általuk igényelt piacgazdaság követelményeinek, pontosabban gátat szab annak kialakításának. Programjuk szerint olyan társadalmi és jogi mechanizmusokat kell mozgásba hozni, amelyek segítenek a mezőgazdaság üzemi és vállalati viszonyainak átrendezésében, és versenyhelyzet alakuljon ki a termelőeszközök és termelési eljárások piacán. A megújulás igényének talaján állva a szabad demokraták sem hagyhatták figyelmen kívül a tulajdonviszonyokba történő beavatkozás szükségességét. Ennek során - hangsúlyozták - nem kívánták sem a mezőgazdasági nagyüzemek igazgatási úton történő felszámolását, sem földosztást. Pontosabban a közös tulajdon felosztását nem a természetbeni vagyon szétosztásában látták megvalósítandónak, az a kezdeti elképzeléseik szerint értékpapír formájában történhet meg. Azon kívül, hogy a koncepció szól az elhibázott szocialista agrárpolitikáról, ennek negatív eredményeiről, arról azonban nem szól, hogy anyagi vagy erkölcsi jóvátételt a szervezet szándékozik-e, és egyáltalán azt milyen formában, végrehajtani. Arról így nem tudhatunk, hogy az agrártézisek szerint a vagyonfelosztás során, mely csoportok juthatnak és milyen feltételekkel földtulajdonhoz. A később kifejtettek szerint az SZDSZ a reprivatizációt mindenképp elvetette, mert ezzel álláspontjuk szerint már nem mezőgazdasági foglalkozásúak tömeges földhöz jutása történne, amely jelentős tőkét vonna ki a mezőgazdaságból. A nem helyben lévő új-régi tulajdonosok, illetve örököseik a következő években ugyanis földbérleti díj és vételár formájában évi több milliárd forintot is elvonhatnak az agráriumból. Emellett azt is felvetették, hogy a földet használó egyének és gazdák nem tudják gazdaságukat tervezni, mert nem tudhatják, hogy bérlői helyzetüket mikor támadja meg a földtulajdonos.97 A mezőgazdasági 97 Schlett András: Földkérdés a rendszerváltás tükrében. In: Földindulások - sorsfordulók. Kollektivizálás, agrárvilág és vidéki változások a XX. század második felében. Szerk. Schlett András. Budapest, 2012, Szent István Társulat, 188. 183
