Szeredi Pál (szerk.): A szétválás fél éve. 1989 ősze - RETÖRKI könyvek 44. (Lakitelek, 2020)
Juhász-Pintér Pál: Van-e kiút a zsákutcából? Pártok, agrárprogramok, agrártézisek 1989-ben
A szétválás fél éve Juhász-Pintér Pál mások is szóltak arról, hogy a most vitatott koncepció hozzásegítheti a falvak lakóit, dolgozóit az MSZMP megújított agrárpolitikájának megismeréséhez, támogatásához. Ez pedig - ha a politika találkozik a parasztság egyetértésével - a következő választásokon erősítheti az MSZMP pozícióit. A vitát Iványi Pál azzal foglalta össze, hogy mindenképpen indokolt, hogy a kormányzat egy nemzeti agrárprogram keretében fogalmazza meg azokat a feladatokat, amelyek megoldást adhatnának a mezőgazdaság rövid távú gondjaira.66 A Magyar Szocialista Munkáspárt végül elfogadott agrárkoncepciója bevezetőjében elsőként igyekezett pozitívumokat kiemelni, miszerint nemzetközileg elismert eredményeket sikerült elérniük, a mezőgazdasági termelők jövedelme pedig növekedett. Álláspontjuk szerint a mezőgazdasági nagyüzemek megszervezése megnyitotta az utat a termelőerők gyors fejlődése előtt, amely lehetővé tett több évtizedes lemaradás behozását. A sikerek bőséges hazai élelmiszer-ellátást és rendszeres kiviteli többletet tettek lehetővé. Az agrárpolitikai társadalmi hatásaként a parasztság társadalmi, anyagi és kulturális felemelkedését emelte ki a koncepció. Mindezeket a sikereket természetesen az MSZMP magáénak vallotta. A fejlődés útjára való lépést a párt 1957-es agrárpolitikai téziseihez, illetve az abban megfogalmazottakhoz kötötte. Az adott viszonyok között - és amennyiben a válság megoldását komolyan kívánták venni - nem kerülhette meg a párt, hogy ne szóljon az elkövetett hibákról. Ilyenek közé tartozott saját bevallásuk szerint is az 1970-es években a nagyüzemek erőltetett összevonásával a gazdaságok méretének növelésére való törekvés; az ideológia, amely időnként a háztáji termelés és a nagyüzemek kiegészítő tevékenysége ellen hangolt; a szövetkezeti demokrácia formalitása; azon módszerek túlsúlyba kerülése, amelyek mellőzték a kezdeményezőkészséget, az egyéni teljesítmények elismerését. Jól láthatóan a koncepció megfogalmazásakor kerülték az első és második téeszesítési hullám során első titkára lett. Az MSZMP XIII. kongresszusán (1985. március 25-28.) - a fiatalítás jegyében - bekerült a párt legfőbb döntéshozó szervezetébe, a Politikai Bizottságba. 1985. júniusban parlamenti képviselővé választották. 1988. novemberben - megválva a KISZ-től - megkapta az MSZMP Pest Megyei Bizottsága első titkári posztját. Az MSZMP 1989. október 7-ei megszűnésekor csatlakozott a jogutód Magyar Szocialista Párthoz, 1989. októbertől 1990. májusig az új párt elnökségi tagja, Pest megyei elnöke és parlamenti frakcióvezetője volt. Az 1990. március-áprilisi első szabad választásokon az MSZP jelöltjeként bejutott az országgyűlésbe. 66 Iványi Pál: Nemzeti agrárprogramra van szükség. Magyar Nemzet, 52. évf., 124. szám, 1989. május 30., 3. 170
