Szeredi Pál (szerk.): A szétválás fél éve. 1989 ősze - RETÖRKI könyvek 44. (Lakitelek, 2020)
Juhász-Pintér Pál: Van-e kiút a zsákutcából? Pártok, agrárprogramok, agrártézisek 1989-ben
A szétválás fél éve Juhász-Pintér Pál egyáltalán beszélhetünk - a II. világháborút követően a rendszerváltás időszakáig sokszorosan megélte a saját „rendszerváltását”, amely maga után vonta a paraszti tulajdoni viszonyok és paraszti lét középpontjában álló földdel kapcsolatos államhatalmi szabályozások változásait, és ennek megfelelően és ezzel összefüggő élet-létmódbeli, legtöbbször az érintettekre rákényszerített drasztikus váltásokat. Birtokviszonyok a két világháború között Egészen 1945-ig igen egészségtelen birtokstruktúra állt fenn hazánkban. A trianoni döntés az agrártársadalomra nézve sem volt következmények nélkül. A korábban meglévő egyes vonások felerősödtek két irányba is. Az „új” országban az agrártársadalom minimális részét alkotó nagybirtokos réteg gazdaságilag rendkívül erős mértékben volt képviselve. A másik oldalon, a parasztság esetében, a birtokos parasztság lélekszáma szinte elveszett a félig vagy teljesen nincstelen parasztok tömegeiben. A történelmi Magyarországon sem volt túlsúlyban a parasztságon belül a családi birtokkal rendelkezők száma, azoké a parasztoké, akik saját földjük hozadékából képesek voltak fenntartani magukat és családjukat. A mai országterületen azonban már 1914 előtt is rendkívül aránytalan volt a helyzet. A birtokos parasztok vékony rétege mellett hatalmas tömegben találjuk a teljesen nincstelen agrárproletárok tömegeit.3 Egyértelmű tehát, hogy a két világháború közötti időszakban a társadalmi feszültségforrások közül az egyik legjelentősebb a földkérdés megoldatlansága volt. A magyar mezőgazdaságot egyrészt a nagybirtokrendszer uralma, másrészt a mellettük létező parasztgazdaságok jellemezték. Az egyéni parasztgazdaságok jelentették a kistermelés alapját, melyeknek fejlődési lehetőségét viszont a nagybirtokok jelentősen korlátozták. Ezt bizonyítja, hogy 1945 előtt a kistermelők csaknem fele 3 kataszteri holdnál kisebb földterületen gazdálkodott. Ez értelemszerűen a létfenntartáshoz nem elegendő, így többségük rászorult arra, hogy más kereseti forrást biztosítson magának, illetve családjának. A földterületek mintegy 30%-át foglalták el a nagybirtokok. A közép- és kisbirtokok aránya a földterületek 60%-a volt. A maradék 10%-on dolgozott 3 Gunst Péter: A magyar agrártársadalom 1919-1945 között. In: A magyar agrártársadalom a jobbágyság felszabadításától napjainkig. Szerk.: Gunst Péter, Budapest, 1998, Napvilág Kiadó, 233. 148