Szeredi Pál (szerk.): A szétválás fél éve. 1989 ősze - RETÖRKI könyvek 44. (Lakitelek, 2020)
Nagymihály Zoltán: "Azért maradtunk meg, hogy most segíthessünk" A magyar emigráció kapcsolata a rendszerváltó Magyarországgal (1987-1990)
A szétválás fél éve Nagymihály Zoltán az. A magyarokat eddig is elválasztották világnézeti, társadalmi, nemzedéki, politikai ellentétek. De összetartotta őket a kommunistaellenesség mindenkit átható érzése, a több évtizedes önkényuralom közös tapasztalata és élménye, a haza szabadságának és függetlenségének, a demokrácia kivívásának óhaja. A jövőben ezek az összetartást és egységet előmozdító elemek is szétfoszlanak. A nyugati magyarságra átterjed a honi megosztottság, és lassan kialakulnak a hazai irányzatok, pártok, politikai szervezetek nyugati megfelelői. Visszatér az 1945 és 1948 közötti helyzet, amikor a nyugati magyarok a szerint oszlottak meg, hogy mely magyarországi politikai irányzattal és csoporttal rokonszenveztek. Most sem lesz másként. Aki jól figyel, már látja ennek jeleit.”2 Borbándi leírása egyértelműsíti, hogy a hazai és az emigrációban lezajló változások egymásra hatottak: a már létező gondolkodásbeli, nemzedéki, történelemképet érintő ellentétek nem oldódtak fel, azokat a magyarországi politikai megosztottság kivetülései csak tovább mélyítették. Az emigránsok különböző állásfoglalásaiban a személyes szimpátiák és ismeretségek3 éppúgy szerepet játszhattak, mint az eltérő életkörülmények, a történelemhez és a magyar múlthoz való viszony különbözősége. Kétségtelen tény, hogy az emigrációban és az itthoni ellenzékben hasonló dinamikájú változások zajlottak: a közösen vállalható célok megvalósulása és a közös ellenség meggyengülése után felerősödtek az egymás közötti ellentétek. A fentiek igazolására - hosszú bevezető helyett - lássunk egy vitát, amely akkor játszódott le a müncheni Új Látóhatárban, amikor itthon még teljesnek 2 Borbándi Gyula: Emigráns alternatívák. Nyugati Magyarság, 1989. november-december, 5. 3 A rendszerváltást megelőző évtized során egyre gyakoribbá vált az itthoni, hatalommal szembenálló értelmiségiek Nyugatra látogatása, az emigrációval való személyes kapcsolatok kialakítása. A különböző emigráns fórumok az otthoniak és külhoniak közötti kapcsolatépítés fontos tényezőjévé váltak. Mindezt az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem már a változások utáni, 1991-es találkozóján Vásárhelyi Miklós akkori SZDSZ-es országgyűlési képviselő a következőképpen idézte fel: „A magyar demokrácia máig nem rótta le erkölcsi adósságát az emigrációval szemben. El kell ismernünk és ki kell mondanunk, hogy a demokratikus ellenzéki mozgalmak hatékonyságát felbecsülhetetlen mértékben fokozta a demokratikus emigráció. [...] A Beszélő példányszámát megsokszorozta a Szabad Európa Rádió. A párizsi Irodalmi Újság és a Magyar Füzetek, a müncheni Új Látóhatár, a Nemzetőr és a Bécsi Napló a magyar sajtó integráns része lett. [...] A cenzúrán rés tátongott, mert a közönség mindenről értesülhetett. Az emigráns sajtó és rádió gyakorlatilag szétfeszítette a vasfüggönyt, és bevonta Magyarországot Európa politikai, szellemi életébe.” Vásárhelyi Miklós: Monori szellem. In memoriam Donáth Ferenc. Kritika, 1991/9 [5-10], 9.
