Szeredi Pál (szerk.): A szétválás fél éve. 1989 ősze - RETÖRKI könyvek 44. (Lakitelek, 2020)
Marschal Adrienn: Adalékok az igazságtételhez, 1988-1990
A szétválás fél éve Marschal Adrienn aktusként eltemethetik a hozzátartozók Nagy Imrét és társait.13 Ez egyáltalán nem jelentett rehabilitációt, csak az alapvető emberi jog elismerését. A párizsi szimbolikus temetés, majd az akkori kormányfő és pártfőtitkár amerikai bejelentése után 1989. január 26-án történt meg a valódi áttörés. Pozsgay Imre,14 mint az állampárt által létrehozott, a történelmi múltunkat felülvizsgáló bizottság vezetője,15 a rádió 168 óra című műsorában jelentette be, hogy a történészbizottság értelmezése szerint 1956-ban Magyarországon népfelkelés zajlott le.16 A „népfelkelés” megnevezés gyökeresen ellent mondott az addig dogmatikusan hangoztatott „ellenforradalom” meghatározásnak, bár az is egyértelművé vált, hogy a „forradalom” megjelölés nem kerülhet bele az MSZMP politikai szótárába. Az állampárt értékelésében Nagy Imre és az 1956-os „események” elválaszthatatlanul összekapcsolódtak. A család újratemetés iránti igényének 13 „1956-os magatartásáért Nagy Imrét a magyar kormány nem rehabilitálja, mert megsértette az alkotmány előírásait, a fennálló törvényeket. Viszont - tette hozzá - harminc év telt el a halálos ítélet végrehajtása után, s kormányunknak az az álláspontja, hogy amennyiben a család ezt kéri, megfelelő körülmények között végső nyugalomra helyezhetik Nagy Imre hamvait.” Népszabadság, 1988. július 26., 3. 14 Lásd: 21. old., 36. lábj. 15 Az MSZMP 1988. május 20-22. közötti országos pártértekezletét követően 1988. június 23-án Pozsgay Imre vezetésével létrehozták „a társadalom és a gazdaság három évtizedes fejlődésének átfogó, tudományos vizsgálatára, politikai elemzésére, a párt programnyilatkozatának felülvizsgálatára kiküldött munkabizottságot”. Ennek három albizottsága volt, melyeket Huszár István, a Hazafias Népfront főtitkára, Berend T. Iván, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke és Csáki Csaba, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem rektora irányított. A Központi Bizottság Történelmi Albizottságának négy tagja volt: Berend T. Iván КВ-tag, az MTA akkori elnöke, Ormos Mária КВ-tag, történész, Horn Gyula, a KB külügyi osztályvezetője és Tőkei Ferenc filozófus. Továbbá foglalkoztattak négy szakértőt is: Földes György történészt, a Pártörténeti Intézet munkatársát, Hajdú Tibor történészt, az MTA Történettudományi Intézetének munkatársát, Balogh Sándor történészt, 1989-től a Párttörténeti Intézet igazgatóját és Bayer József filozófus, politológust, az MTA Társadalomtudományi Intézetének osztályvezetőjét. 16 „Kérdés: És hogyan ítélik meg Nagy Imre 1956-os szerepét, tevékenységét? Válasz: Ez az, ami körül még zajlanak a viták. Felmerülhetnek olyan belső és külső összefüggések, amelyek ezt a megítélést - hogy úgy mondjam - árnyaltabbá teszik. Például önmagában az a körülmény, hogy ez a bizottság a jelenlegi kutatások alapján népfelkelésnek látja azt, ami 1956-ban történt, egy oligarchisztikus és a nemzetet is megalázó uralmi forma elleni felkelésnek.” Szekér Nóra - Riba András László: A Nagy Imre-kód. Lakitelek, 2014, Antológia Kiadó, 49. A Pozsgay-bejelentés lehetséges forgatókönyveiről és hátteréről bővebben lásd a hivatkozott kötetet. 112
