Szabó László Zsolt: Húsz év után. Interjúk a rendszerváltozásról 2008-2009-ben - RETÖRKI könyvek 43. (Lakitelek, 2019)
Csurka István
Csurka István Cs. I.: Most már kizárólagosan a magyarság sorkérdéseit akartuk elemezni, úgy, hogy végre a magyar szempont legyen a döntő, mert persze kellett beszélni a gazdaságról, de hát már akkor Fekete Gyula munkássága következtében a megmaradás, a demográfiai kérdés, a nemzeti kultúra elsorvadása is a nagy témák közé került, tehát ez már kifejezetten nemzeti sorskérdésekkel foglalkozó tanácskozásnak indult, és az is lett. Sz. L. Zs.: Pozsgay Imre fellépése, illetve ottani szereplése mennyire volt fontos? Cs. I.: Sokáig bizonytalan volt, jön-e, de fontos volt, hiszen a politikailag reálisan gondolkodó emberek tudták mindig, hogy abszolút mértékben egy rendszert kívülről nem lehet megváltoztatni, ha nincs a hatalmon lévők kisebb vagy nagyobb körében olyan ember, aki rokonszenvezik a változásokkal, sőt rokonszenvnél valamivel többet is nyújt hozzá. Akkor, ha a forradalom esetleg éppen ki is tör, megmarad az utcán. Erre volt a történelemben több példa, tehát semmiféle megalkuvás, semmiféle odasimulási szándék nem volt abban, hogy a Politikai Bizottság egyik tagját és a reform szószólóját, akihez egyébként Csoórit is, Bírót is baráti szálak fűzték, igyekeztünk magunk mellé kötni, és ő ezt szívesen vállalta is. Ez talán fontosabb, mint hogy mi mit gondoltunk róla. Éreztük, hogy velünk van. Ez borzasztó nagy eredmény is volt, fedezet is volt, amit a demokratikus ellenzék azonnal megtámadott. Tulajdonképpen ennek köszönhető a négyigenes népszavazás, mert akkor ők azt akarták, és sajnos sikerült is nekik megakadályozni, hogy ebből a körből, még ha magas pártfunkcionárius is, ne kerüljön ki az új rendszerben semmiféle vezető. Sz. L. Zs.: Mi lett Lakitelek következménye? Cs. I.: Az, hogy színre lépett a később Magyar Demokrata Fórumnak nevezett társulat, és elképesztő sikere volt az országban. Most már látjuk, többet is reméltek az emberek, az értelmiség, mint ami lett. Valódi békés változást ígért a puszta léte. Az, hogy más hangon beszélt, hogy olyan emberek látszottak benne, amilyenek. Végül is, a mi szerepléseinket nem tudták már megakadályozni, és olyan dolgokat vetettünk fel. Elsőként a Jurta Színházban tartott sorozatos előadásokat értem ezen, aztán a gyűléseinket, programjainkat említem és hogy megjelentettük a lakiteleki nyilatkozatot, olyan szépen, olyan higgadtan és olyan tartalmasán, erősen, mindenkihez szólva volt megfogalmazva, amit Pozsgay hozott nyilvánosságra, aztán a Magyar 71
