Szabó László Zsolt: Húsz év után. Interjúk a rendszerváltozásról 2008-2009-ben - RETÖRKI könyvek 43. (Lakitelek, 2019)
Csurka István
Csurka István csinál. Ezt még 1990-ben sem tudtuk egészen pontosan, csak érezni lehetett, hogy itt más indítékok is vannak, mármost nem is a mi részünkről, vagy az én részemről (jobb ha egyes szám első személyben beszélek), hanem azoknak a részéről, akiket demokratikus ellenzéknek nevezünk. Akik 1994-ben Horn Gyulával egy kabinetben voltak és szövetkeztek. És akkor lehullott a lepel - ezt azonban már nagyon halványan (és itt kell az első bevezető mondataimra utalnom, hogy mennyire halványan és mennyire bizonytalanul) ott meg-meg lehetett sejteni, de tudni nem. Sz. L. Zs.: 1985-ben Ön személyesen mennyire gondolta komolyan, hogy itt valóban néhány éven belül lehetőség nyílik a rendszerváltásra, a rendszer- változásra? Cs. I.: Egyáltalán nem gondoltam és nem is bíztam benne, hogy innen 5 év vagy 6 év múlva az oroszok kimennek, és a Szovjetunió megbukik, megsemmisül. Egyáltalán nem. Abban bíztam és azért mentem, mert azt viszont lehetett érzékelni, hogy a kényszer, a világ egészen más arcúsága következtében, aztán a technikai, a civilizációs fejlődés, a hadiipar fejlődése, illetve a különféle javak termelése és annak az emberi életet megváltoztató természete következtében változást lehet elérni, ki lehet küzdeni, tehát jobbá, elfogadhatóbbá lehet tenni sok mindent. És az én célom és annak a körnek is a célja, amelyik együtt volt - írók, történészek, népi írók köre - a magyarság sorskérdéseinek a felvállalását tekintve, bízott benne, hogy ezt a rossz rendszert belülről át lehet alakítani. Voltak emberek a másik oldalon, akik kaphattak olyan információt Nyugatról, Amerikából elsősorban, vagy Izraelből, hogy itt annál nagyobb változások lesznek, mint amikben mi reménykedünk, mint amit belátni lehet, mert részben a Szovjetunió nagyobb bajban van, mint gondolnánk. Részben történhettek bizonyos megegyezések... Három év múlva, ’88-89 táján ezek a megegyezések már meg is köttettek, csak nem tudtunk róla. Sz. L. Zs.: 1985-ben Gorbacsov éppen frissen kinevezett új pártfőtitkár volt a Szovjetunióban és Magyarországon még 100 ezer orosz katona állt talpig fegyverben. Azért ez más világ volt, mint ami a későbbiekben megtörtént. Mégis, hogyan értékeli Monor jelentőségét? Cs. I.: Elhangzottak olyan mondatok - mindkét részről természetesen, minden előadásban, minden vitában -, amelyek addig soha. És a hatalom tehetetlensége is megmutatkozott. Évek múlva kezembe kerültek jelentések, pártközponti elemzések olyan kezek által megfogalmazva, akik ma is irányítják az MSZP-t 69
