Szabó László Zsolt: Húsz év után. Interjúk a rendszerváltozásról 2008-2009-ben - RETÖRKI könyvek 43. (Lakitelek, 2019)
Csurka István
Csurka István Csurka István A nyolcvanas években a népi-nemzeti ellenzék egyik vezéralakja, aki fizikai értelemben már 1956-ban megpróbálkozik a rendszerváltással, majd internálását követőén a hatvanas évektől kezdve drámáiban, írásaiban szellemi értelemben feszegeti a rendszer kereteit. A rendszerváltó elit fajsúlyos egyénisége, akit szókimondása miatt politikai ellenfelei többször is legfőbb ellenségükként kezelnek. Szabó László Zsolt: Ön közismert drámaíróként 1985-ben részt vett az ellenzéki értelmiségiek monori találkozóján, ráadásul előadó is volt ott. Mi vitte oda? Csurka István: Mielőtt erre válaszolnék, azt jegyzem meg, hogy jóval több mint 20 év után az ilyen visszaemlékezéseknél egy írónak különösen arra kell ügyelnie, hogy pontosan idézze vissza akkori önmagát, és ne a mostani tudásával felvértezett egyéniségét közölje az emberekkel. Mert természetesen ma már sokkal többet tudok az akkori helyzetről és az azóta történtek következtében magamról is, hiszen kénytelen voltam sokat elemezni magamat is... Tehát amikor egy ilyen egyszerű kérdésre válaszol az ember, jól végig kell gondolni, hogy akkor tényleg mi is volt? Azt hiszem, elsősorban az, hogy a hatalom nem gondolta, hogy én ebbe belemegyek... Bizonyos vagyok abban, hogy mindent tudtak rólunk és arra gondoltak, hogy egy ilyen sikeres drámaíró, mint amilyen én akkor voltam - volt úgy, hogy Budapesten párhuzamosan öt színdarabom ment, azóta se volt ilyen az országban egy sem -, nem fog belevágni, nem kockáztatja a nagy jövedelmét, a hírnevét stb. Ez a saját motívum, ez a „nemzetmentő” motívum - hogy nagy szavakat használjak -, ez vitt engem oda. És meg akartam nekik mutatni: ezt sem tudjátok jól, gyerekek, nem olyan vagyok, amilyennek gondoltok... Természetesen aztán a helyzet úgy hozta, hogy ebbe sokkal komolyabban is bele kellett szállni. Még az a helyzet jelölt ki engem erre a feladatra, hogy két évvel korábban volt egy másik, ugyancsak becsületből adódó felszólalásom, amikor Csoóri Sándort a Duray Miklós könyvéhez írt előszó miatt eltiltották, az írószövetség egész akkori elnökségét, amelynek tagja voltam, becitálták a minisztériumba, fenyegetőztek, igen durván jártak el. Én tiltakozásképpen írtam akkor egy levelet Hubay Miklósnak, az akkori elnöknek, amely aztán nem az ő kezéhez került először, hanem a pártközpontba, és nagy kázus lett belőle: én kiléptem az írószövetségből, a 67
