Szabó László Zsolt: Húsz év után. Interjúk a rendszerváltozásról 2008-2009-ben - RETÖRKI könyvek 43. (Lakitelek, 2019)
Bíró Zoltán
Bíró Zoltán jogvédő egyesületre a hatalom, mikor pártokra nem csapott le), akkor majd a párizsi barátai megvédik őket. Az ember elgondolkodik: kik ezek a párizsi barátok? Hogy van az, hogy miközben már pártok alakulnak, Antall József nem vesz részt semmiben, ül, vár és közben szervez egy kicsi kört, és ez a kicsi kör véletlenül éppen azokból áll, akik közül az egyik miniszterelnök lesz, a másik az országgyűlés elnöke, a harmadik köztársasági elnök lesz később. ..? Ez eléggé sajátos történet, és ha azt nézzük, milyen volt Antall József politikája, a privatizáció és a privatizációhoz kapcsolódó egyéb cselekedetek, azok teljes mértékben azt jelentették, hogy átadja a neoliberális politikának a hatalmat, azt csinálnak, amit akarnak. Egy ellenőrizetlen privatizációs folyamatot indított el, ami ugyan elindult már Németh Miklós kormánya alatt a spontán privatizációval, az átalakulási törvénnyel, de ezt egy új kormány, egy új rendszer új kormánya leállíthatott volna és más pályára állíthatta volna az egész privatizációs folyamatot. Nem ez történt. Azon kívül sajátos módon az Antall-kormányban részt vettek olyanok, még pedig fontos, mondhatnám kulcspozíciókban, akik a KISZ Központi Bizottságának a titkárai voltak - nyilvánvalóan az MSZMP vagy mások beépített emberei vagy odaküldött emberei voltak -, miközben Antall azzal dicsekedett mindig, hogy az ő kormányában egyetlen volt MSZMP-s sincs. Tehát volt egy olyan sajátos helyzet, egy kétarcúság ebben az egészben, hogy az egyik oldalon hirdetem azt, hogy a nemzetnek vagyok elkötelezett, a jobboldalnak vagyok elkötelezett, keresztény politikus vagyok, a másik oldalon pedig cselekedetek, amelyek viszont nem igazolták ezt. Olyannyira, hogy az ukrán alapszerződést is keresztülvitték, minden tiltakozás ellenére. És egy sor egyéb dolgot sorolhatnék, ami teljesen nyilvánvaló, például a paktumot magát. Azért azt elképzelni, hogy egy magát demokratának tekintő pártelnök egy másik párttal paktumot köt úgy, hogy a saját pártjának az elnökségével sem beszéli meg, sőt kész helyzetet teremt a számára: ez olyan magatartás, amiért azonnal le kellett volna őt váltani a pártelnökségről. Sz. L. Zs.: Ugyanakkor, kicsit sarkítva, azt is mondhatnám, hogy Ön nyitotta meg az utat Antall Józsefnek az MDF élére, illetve a miniszterelnökségbe, hiszen ’89 végén lemondott az MDF elnöki posztjáról. Miért tette ezt? B. Z.: Utólag sem gondolom másképp: azt kellett tennem, tudniillik amiatt, hogy én az MSZMP tagja voltam - és itt nem számít az, hogy eltávolítottak. Az akkori SZDSZ és a hozzá kapcsolódó körök két dologgal támadhatták az MDF-et. Az egyik éles támadás az volt, hogy az MDF nacionalista, esetenként 47
