Szabó László Zsolt: Húsz év után. Interjúk a rendszerváltozásról 2008-2009-ben - RETÖRKI könyvek 43. (Lakitelek, 2019)
Bíró Zoltán
Bíró Zoltán Szabó László Zsolt: Ezek a pártok vettek részt aztán a későbbiekben, ’89 tavaszán és nyarán a Ellenzéki Kerékasztal-tárgyalásokon, ahol nem Ön vezette az MDF küldöttségét, pedig Ön volt az MDF elnöke. Miért nem Ön volt ott a vezető? Bíró Zoltán: Azért, mert én nemcsak hogy nem értettem egyet a Nemzeti Kerékasztal-tárgyalásokkal, hanem a leghatározottabban ellene voltam. Az elnökségünk ezzel lényegében egyet is értett, mi egy alkotmányozó nemzet- gyűlés megszervezésében gondolkodtunk, úgy éreztük, és most is, utólag is úgy érzem, ez lett volna az az út, amiről a nagy nyilvánosság előtt azt gondoltuk, teljesen korrekt, tisztességes módon átviheti a rendszert, megoldhatja a rendszerváltást, ami jelenthette volna nyilván az alkotmány másmilyen újraalkotását, egy másik alkotmány megalkotását, jelentette volna egyúttal egy választójogi törvény létrehozását, aztán ez az Alkotmányozó Nemzetgyűlés, miután elvégezte feladatát - ez már egy másik kérdés vagy visszaalakul közönséges parlamentté, vagy pedig új választással megválasztják az új parlamentet. Sz. L. Zs.: Miért nem fogadták ezt el? B. Z.: Ezt egyik párt sem fogadta el, a leghatározottabban ellene volt az MSZMP és az SZDSZ is. AZ MSZMP-vel megpróbáltunk erről tárgyalni, tudtuk, hogy egyedül ezt nem tudjuk megcsinálni, tehát vagy belemegy a többi, vagy nem lehet megoldani. Akkor egy alkalommal Fejti György, aki a Politikai Bizottság részéről meg volt bízva a tárgyalással, kért egy beszélgetést. Határozottan kijelentette, hogy politikai bizottsági állásfoglalás van, szó sem lehet alkotmányozó nemzetgyűlésről, legalábbis az ő részükről, tehát ők nem mennek bele. Az SZDSZ szintén nem ment bele, és természetes érdeke volt, hogy ne menjen bele, tudniillik, az SZDSZ szorgalmazta az Ellenzéki Kerékasztal-tárgyalásokat. Ez nagyon jó taktika volt a részükről, mert ezzel összemosódott az SZDSZ, az MDF meg mindenféle civil szervezet, össze is szoktak, és erre építették föl javaslatukat a Nemzeti Kerékasztal-tárgyalásokat illetően. Mi Kiss Gy. Csabával, másokkal nagyon gyanakvóan néztük ezt az Ellenzéki Kerekasztal-sorozatot is, de nem tudtunk mit tenni, mert a tagság úgymond bevette ezt a cumit, tehát elfogadta ezt a helyzetet, amiből természetesen az lett, hogy sok tekintetben az SZDSZ sodrásába került az MDF tagsága. A Nemzeti Kerékasztal-tárgyalásokat így aztán nem tudtuk sehogy sem teljesen bojkottálni — nem lehetett, hiszen ezt nem engedhettük meg magunknak. Úgy döntöttem, hogy én, legalábbis az MDF elnökeként, 45
