Szabó László Zsolt: Húsz év után. Interjúk a rendszerváltozásról 2008-2009-ben - RETÖRKI könyvek 43. (Lakitelek, 2019)
Bíró Zoltán
Húsz év után nem lepett meg bennünket, hogy másnap a Szabad Európa Rádió feltette a kérdést, hogy antiszemita találkozó volt-e Lakiteleken? Sz. L. Zs.: Mi volt a kétfajta értelmiség stratégiája, illetve taktikája között a különbség? Mert mondta, hogy Önök nyilvánosan léptek fel, mégis Önöket ütötték a legjobban, míg a demokratikus ellenzék föld alatt dolgozott, és underground adták ki a Társadalmi szerződést is, őket mégsem ütötték, hogy van ez? Kicsit érthetetlen az ember számára... B. Z.: A párt központi bizottságában, azt lehet mondani, az MSZMP fontosabb szervezeteiben lényegében legalább 3 pártnak a csírája már ott volt. Az egyik az a kör, amely egyre inkább Pozsgay Imre köré szerveződött párton belül és párton kívül is. Nekünk Pozsgay Imrével volt jó kapcsolatunk, és a nézet- azonosság akkor már teljesen nyilvánvaló volt köztünk az alapvető politikai kérdésekben. A másik tábor Aczél Györgyhöz kapcsolódott, olyannyira, hogy ez napi kapcsolat volt, és Aczél hatalma természetesen bizonyos védőernyőt jelentett a demokratikusnak mondott ellenzéknek. Sz. L. Zs.: És melyik volt a harmadik? B. Z.: Harmadiknak, egy összefoglaló fogalommal azt mondhatnám, az apparátushoz kapcsolódó dogmatikus kör számított. Sz. L. Zs.: 1987 őszén, amikor a lakiteleki találkozót megszervezték, milyen volt az erőviszony ezek között a pártcsírák között? B. Z.: Akkorra nagyon fellazult az MSZMP, tehát nyilván a nemzetközi körülmények változásai, a gorbacsovi politika miatt is, az MSZMP-n belül érezhetően volt egyfajta zavarodottság, ami azonban még nem azt jelentette, hogy elvesztették az erejüket. Azért Kádár akkor még irányította a dolgokat, Aczél a maga eszközeivel - bár kívül volt a pártközponton - irányította a dolgokat, a párt apparátusa, az adminisztratív osztály igencsak működtette a titkosszolgálatokat, és így tovább. Tehát működött az egész fölépítmény, ugyanakkor egyre több volt a zavar. Ebben a helyzetben lényegében Pozsgay az egyik oldalon megerősödött, a tekintélye nőtt, másrészt ezzel a tekintéllyel már jobban tudott élni is, ugyanakkor a másik oldalon egyre erősödött az a szélsőbb szál, amely viszont teljes diktatúrát követelt, tehát teljes erőszakos fellépést minden ellenzéki mozgással szemben. Aztán én ezt megtapasztaltam ’88. tavaszán, amikor négyünket kizártak a pártból, ami egy nagyon komoly fegyelmi vizsgálat és meghurcoltatás volt, és ahol nyilvánvalóvá vált, hogy 42
