Szabó László Zsolt: Húsz év után. Interjúk a rendszerváltozásról 2008-2009-ben - RETÖRKI könyvek 43. (Lakitelek, 2019)
Bíró Zoltán
Húsz év után rábeszéltem egy-két barátomat, hogy lépjen be velem együtt, és akkor legyünk többen, és tegyük a dolgunkat. Sz. L. Zs.: Mikor kezdődött a rendszerváltó értelmiség ébredése? És milyen formában történt ez meg? B. Z.: Az egészről azt mondhatom, hogy korán kezdődött, tehát ezt is visszavezethetem körülbelül ’68-ra. ’68-ban vagy után közvetlenül, mi az egyetemen már - hogy mondjam - nagyon erős politikai tevékenységet folytattunk, és kialakult a kapcsolat tanáraink révén is, Czine Mihály, Kiss Ferenc segítségével, valamint megismerkedtünk az írótársadalommal, tehát Csoóri Sándorral, vagy közelebb kerültünk egymáshoz Nagy Lászlóval, Kiss Ferenccel, Für Lajossal s másokkal. Ki is alakult egy olyan kapcsolat, amiben az öreg hajdúk — úgy neveztük őket - kezdeményezték a Hurál elnevezésű társaságot, amelynek az volt a lényege - Kiss Ferenc ötlete volt és Für Lajossal együtt szervezték hogy egy olyan társaság jöjjön létre, amelyiknek az irodalmi ízlése is, de a politikai gondolkodása is közel áll egymáshoz vagy azonos, és jöjjünk össze vendéglőkben, és beszélgessünk. Ennek a társaságnak más generációs tagjai is voltak, és ez a társaság addig-addig beszélgetett, amíg az irodalmi és egyéb mindennapos beszélgetésekből átment egyre inkább egy közvetlen politizálás területére. Voltak olyan helyzetek, amikor erőteljesebben átpolitizálódott és bővült ez a baráti társaság. Sz. L. Zs.: így alakult ki a népinek mondható ellenzék? B. Z.: Igen, de hozzáteszem, hogy amit népinek neveznek, az visszamegy a két világháború közötti népi mozgalom történetére, olyannyira, hogy az eszméink, a politikai ízlésünk nagyon erősen Németh Lászlón, Illyés Gyulán, Veres Péteren és másokon nevelkedett, illetve természetesen az Ady- és Szabó Dezső-féle nagy irodalmi vonulat is meghatározta az ízlésünket és gondolkodásunkat. Sz. L. Zs.: Mi volt a célja ennek a körnek, ennek a baráti társaságnak, vagy ennek a népi ellenzéknek? B. Z.: A cél mindenképpen az volt, hogy valamiképpen lazítsuk a rendszer kereteit. Ennek az egyik fordulópontja az volt, amikor 1984-ben 19-en összejöttünk a mi lakásunkon, úgy, hogy már elő volt készítve egy memorandumféleség, amely több ponton követeléseket fogalmazott meg. Ez a több pont most már nem tudom pontosan hány, de mondjuk 10 és 20 között volt, és 38
