Szabó László Zsolt: Húsz év után. Interjúk a rendszerváltozásról 2008-2009-ben - RETÖRKI könyvek 43. (Lakitelek, 2019)
Bihari Mihály
Húsz év után ebben az időszakban került az is nyilvánosságra, a Fordulat és reform. A pénzügyminisztériumnak volt egy háttérkutató intézete, a Pénzügykutató Intézet, és itt dolgozott a legkiválóbb közgazdászoknak egy köre, mintegy harmincnegyven ember. Rendszeresen folytak viták, ahova további harminc-negyven embert hívtak meg, és a vita végén vetődött föl, hogy miként a Fordulat és reform a gazdaságnak egy kritikai diagnózisát adja és egy nagyon radikális kivezető programot vázol föl, a politikai rendszerről is el kellene készíteni ugyanezt. És ott engem kértek föl arra, hogy írjam meg a politikai rendszernek ezt a kritikai diagnózisát és esetleg annak a reformját. Vállalkoztam rá: a felkérés még ’86-ban történt, és ’87 nyarára el is készültem vele. Az első előadásra Lakiteleken került sor, ahol engem arra kértek föl, hogy a politikai rendszerről és a reformról szóljak, szándékosan a cím úgy kötődik a korábbiakhoz, hogy amivel befejeződik a gazdasági kritikai diagnózis, a Fordulat és reform, azzal kezdődik a reform, de átmegy a politikai szféra demokratikus átalakításába. Sz. L. Zs.: És Ön hogyan képzelte el a politikai rendszer átalakítását? B. M.: Akkor még úgy, hogy én is tudomásul vettem azt, hogy úgy tűnik, belátható időn belül Magyarországon szocializmus lesz és marad, most nem a szocializmus mint társadalmi berendezkedés az érdekes, hanem ez a hatalmi rendszer. Vagyis egypárti szisztéma, legföljebb látensen belsőleg pluralizálódó érdekcsoportokra, platformokra osztódó egypártrendszer marad. Ezzel kapcsolatban írtam egy nagyon részletes reformprogramot, de a diagnózist, vagyis a bolsevik típusú kommunista párt hatalmi szerkezetét, a centralizált állami bürokráciának a szociológiai leírását tartottam fontosabbnak. Ez egy szociológiai leírás. Visszagondolva a dolgokra, szerintem tulajdonképpen ezért nem vittek engem el később, úgy ’90-ben a kizárat- tatásunkkor sem (amiben az volt az indokolás, hogy rendszeresen a párt nézeteivel ellentétes antimarxista nézeteket hirdetünk és ezeket még párton kívüli fórumokon is propagáljuk). Azt mondogattuk egymás között, hogy hát tulajdonképpen teljesen igazuk volt, mi tényleg rendszeresen a pártot, a párt politikáját kritizáltuk, de egy ponton túl átmentünk rendszerkritikába. S a rendszerkritikáig a nyolcvanas években csak ’87-88-ra jutottak el sokan, jómagam is csak Lakiteleken. Hogy ez a rendszer már nem reformálható tovább, és hogy a szocializmusnak ez a típusa, a szovjet típusú szocializmus nem mostanra került válságba, hanem kezdettől fogva válság és rossz társadalmi alternatíva volt, mert ez a szocializmus szakított a demokráciával. 26
