Szabó László Zsolt: Húsz év után. Interjúk a rendszerváltozásról 2008-2009-ben - RETÖRKI könyvek 43. (Lakitelek, 2019)
Bertha Zoltán
Húsz év után egész Kárpát-medencének, sőt az egész világ magyarságának nem kell hiányt, nem kell korlátozást elszenvednie, hanem ezek a szabadságkörök egymásra épülhetnek, és igazságosabb, méltányosabb társadalmi rendszer jöhetne létre. A harmadik út eszméje az, hogy sem a kommunizmus, sem a szabad verse- nyes liberalizmus, amely igazságtalanságba és méltányosságba torkollik, nem megoldás. Szabó Dezsőtől ered ez a fajta harmadik utas eszmény, Németh Lászlón, Kodolányi Jánoson, de az ’56-os Bibó Istvánon keresztül az egész magyar kultúra ezt nagy esszékben, tanulmányokban képviselte, Somogyi Imre Kertmagyarország felé c. könyve pontosan definiálta, leírta ezeket az embereket... 1945 után likvidálták, kiszorították ennek képviselőit, írásműveiket nem lehetett olvasni, a magyar szellemi kultúrát lefejezték. A magyar értelmiséget, az egyházi életet, a vallási kultúrát, a tradicionális népi kultúrát, minden értéket, amit ez a nemzet évezredeken keresztül felhalmozott, pusztították. Ha ezt a pusztítást nem kívánjuk enyhíteni vagy helyrehozni, és nem helyezzük azokra a legszélesebb érték-alapokra, amelyek tökéletes szintézisbe hozhatók a szabadságeszményekkel, akkor a magyarság mindig sorvadni fog, mindig csorbát fog szenvedni. Láthatjuk, ma is milliók élnek a létminimum alatt, tengődnek nyomorúságban, úgyhogy ez szörnyű állapot. A magyarságot két fokozatban fosztották meg a vagyonától. Az első lépcsőfok volt a nemzeti és társadalmi vagyon elkommunizálása - ez volt az első időszak a negyvenes és az ötvenes években, amikor a magyar társadalmat megfosztották minden vagyonától, megszüntették hitéletét, vallási kultúrájára, tradicionális nemzeti-népi örökségére törtek és minden területen irtották azt, ami érték volt. A második a rendszerváltáskor a spontán privatizáció volt, a következő pedig, amikor az elkommunizált nemzetvagyont elprivatizálták, jórészt ugyanazok, most már a magántulajdon szentségének ideológiájával szentesítve - de most már sajnos mindez nagyon nehezen kárpótolható vagy megmásítható. Tehát úgy néz ki, hogy az elkommunizálás és utána második fokban az elprivatizálás bűntény volt. Tulajdonképpen szabad rablás, tolvajlás, útonállás. Lehet, hogy egyszerűbb lett volna egy szakaszban megfosztani a magyarságot minden vagyonától és lehetőségétől... Sz. L. Zs.: Minek alapján mondhatjuk hát azt, hogy megtörtént a rendszer- váltás a ’89-90-es években? Vagy mi történt voltaképpen? B. Z.: Sokan azt mondják, nem történt rendszerváltás, régi ámítások helyett új ámítások jöttek. Költők írnak ilyen verssorokat - sokan és úgy látszik, hogy legfeljebb módszerváltásnak nevezhető a magyarság folyamatos sorvasztásának 20
