Szabó László Zsolt: Húsz év után. Interjúk a rendszerváltozásról 2008-2009-ben - RETÖRKI könyvek 43. (Lakitelek, 2019)
Petrasovits Anna
Húsz év után még akkor is becsúszhatnak hibák. Nem tehetjük meg tehát, hogy a nemzet egyik részét vagy a másik részét, olyannak nyilvánítjuk, hogy nem kell őket ebbe a nagy feladatba bekapcsolni. Ezért lettem szociáldemokrata. Mert akkor azt gondoltam, hogy ez lesz egy olyan párt, ami képes lesz együttműködni az MDF-fel is, hiszen nagyon-nagyon fontos, nagyon sok elmaradt gondra rámutattak, nagyon sok fontos feladatot fölírtak az ágendájukra, az SZDSZ-nél pedig a gazdaság, a világgazdaság, a külső, a világgazdaságba való betagozódás, stb. volt. Azt hittem, mind a kettőjükkel szót tudunk érteni, és valamilyen, a megegyezést szolgáló missziót, jószolgálati tevékenységet folytathatunk. Nem így volt. És kérdésének másik része, az utódpárt. A szerveződésünk kezdetén én azok közé tartoztam, akik azt mondtuk, hogy (jóllehet, én nem a kádári kultúrában nevelkedtem, nem voltam párttag) próbáljunk szerencsét az átalakuló MSZMP tagjaival, hiszen mások is csinálják, tudtam, az SZDSZ-ben is ott üldögéltek, az MDF-ben is, hát próbáljuk meg, mi is próbáljuk azokkal az értelmes, szociáldemokrata habitusú volt párttagokkal valahogy megkezdeni a beszélgetést, hátha ők is a szociáldemokrácia erejét növelhetik. Természetesen óriási ellenkezés volt az egyik oldalról, a másik oldalról viszont az volt a probléma, hogy én azt mondtam, nem téglákat kérünk a Szociáldemokrata Pártba, hanem olyat, aki őszintén, identitásként vállalja, hogy ő szociáldemokrata párttag lesz. Ez az egész aztán nagyon hamar dugába is dőlt, mert észre kellett vennem és be kellett látnom, hogy lényegében igazuk volt a régi szocdemeknek, a nem egyesülőknek. Ők már tudták, milyen volt ’48-ban, milyen volt ’56 után a börtön, tehát sokkal nagyobb történelmi tapasztalatuk volt. És valóban igazuk lett, rá kellett jönnünk, hogy az MSZMP reformkörei már nagyon komoly csápmozdulatokat tettek a nyugati szociáldemokrácia felé, ráadásul én Nyugatról is tudtam ezt, hogy ki, mikor, hol, hogyan stb. Reformkörök alakultak, konferenciák, alapítványok, és úgy képzelje el, soha, egyikre soha meg nem hívtak. Tehát mi nem kaptunk egy hivatalos meghívót, igen, mi vagyunk a civil szociáldemokraták, ellenzékiek, rendszerváltók, de mint szociáldemokrata a szociáldemokratát - gondolná az ember logikusan - meghívhattak volna. Na, ezt nem tették, és aztán ez egyre inkább eldurvult a helyzet, tehát érezhető volt, hogy a leszorítás, a kiszorítás, a tönkretétel, a lejáratás már egy társadalmi technológia része - ismerjük, ezek hogyan működnek (sajtó, igazságszolgáltatás), erről ne is beszéljünk, mert ezt mindannyian végigéltük... 192
