Szabó László Zsolt: Húsz év után. Interjúk a rendszerváltozásról 2008-2009-ben - RETÖRKI könyvek 43. (Lakitelek, 2019)
Oplatka András
Oplatka András lassúbb lett volna. A magyar határnyitás, elsősorban a politikai hatása révén rendkívül erősen, hihetetlen mértékben felgyorsította az egész folyamatot. Sz. L. Zs.: Térjünk vissza Magyarországra: 1989-ben Magyarországon már léteztek új vagy újjáalakult pártok. Hogyan látták Önök ezt az újjáalakulást, az új pártok alakulását? Mi volt a véleményük ezekről? O. A.: Magyarországon már ’88-tól kezdve ellenzéki csoportosulások, később pártok léteztek. Létezett egy ellenzék, amelyet Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban számon tartottak, és nagyon figyeltek arra is, hogy ezzel az ellenzékkel, az akkor még mindig egypárti állam hogyan bánik. A Nyugat annak nagy politikai jelentőséget tulajdonitott, hogy itt a pluralizmus képződése megindult, és ennek jelentősége volt az egész határnyitás-történetre is olyan értelemben, hogy azt, amit a keletnémet állam követelt akkor, hogy tessék visszaadni az NDK-s menekülteket Kelet-Németországnak, ez már ’89 nyarán Magyarországon az ellenzék által teremtett politikai állapotban elképzelhetetlen volt. A magyar kormány sem volt akkor már ilyen beállítottságú, de ha még az is lett volna, ebben az atmoszférában ilyesmit tenni, emberi jogokat ilyen módon negligálni, ez Magyarországon akkor már szóba sem jöhetett. Sz. L. Zs.: Ugyanakkor azt írja a könyve vége felé, hogy ennek az ellenzéknek a megítélése nyugati szempontból azért nem volt annyira egyértelmű. Mark Palmer amerikai nagykövet jó kapcsolatokat épített ki az ellenzékkel, ugyanakkor mind Bush elnök, mind Baker külügyminiszter nem igazából értette ezeket az embereket, nem voltak biztosak abban, hogy ezek képesek lesznek arra, hogy egy országot vezessenek. Más oldalról pedig a nyugat-európai politikusok jó kapcsolatokat építettek ki a reformkommunistákkal, ezek tudták, mit akarnak, tudták, kik ők, és bennük talán jobban bíztak. Mégis, a magyar kerékasztal-tárgyalásokon, úgy tűnik, az ellenzék aratott sikert. Mi lehetett ennek az oka, illetve mi volt ennek a fogadtatása? O. A.: Nyugatról az ellenzéket számon tartották, üdvözölték, hogy pluralista fejlődés indult meg, és talán erősebben a közvéleményről és a sajtóról beszélek, mint a háttérben a politikusokról, akik azért tartottak attól, hogy éppen Lengyelországban és Magyarországon megindul egy olyan gyors és heves reformfejlődés, ami túlmegy a szovjetek által még tolerálható határokon, beavatkozásra kényszeríti a Szovjetuniót, azaz esetleg a Gorbacsov-féle vonalat, és magát Gorbacsovot megbuktatja. És nem csak a Szovjetunió számára, Gorbacsov számára volt felsőbbrendű érdek az Amerikai Egyesült Államokkal való 181
