Szabó László Zsolt: Húsz év után. Interjúk a rendszerváltozásról 2008-2009-ben - RETÖRKI könyvek 43. (Lakitelek, 2019)

Lóránt Károly

Lóránt Károly másik oldalon pedig halmozódik a szegénység és az elégedetlenség. Ez egy olyan gyújtóanyag, ami előbb-utóbb robbanni fog. Hogy mikor, azt nem lehet megmondani, de időnként itt-ott kitörő nagy lázadások, amik pár évvel ez­előtt voltak Párizsban is, ezek jelzik, hogy az emberek tűrőképessége lassan kezdi elérni azokat a határokat, amelyeknél már úgy gondolják, hogy ki kell menni az utcára. Sz. L. Zs.: Milyen esélyei vannak Magyarországnak? L. K.: Papírforma szerint semmi. Hogy mit lehetne mégis csinálni? Meg­szoktam, hogy ha az ember előadást tart valahol, nem lehet úgy otthagyni a közönséget, hogy utána kimenjenek az ukrán piacra egy pisztolyt vásárolni, hogy agyonlőjék magukat. Tehát valamit mondani kell, és nyilvánvaló, hogy a hallgatók, akik nem közgazdászok, mégiscsak tőlünk várják, hogy mond­junk valamit. Én azt gondolom, és ez történelmileg is bizonyított dolog, hogy ilyen esetben, amit a magyar lakosság tud tenni, az a helyi összefogás, ahol lehet. Erre vannak jó példák Magyarországon, mindig biztatom a riportere­ket, mutassanak fel jó példát is, hogy ne csak a visszaesést lehessen látni. Ha tehát helyileg összefog egy társaság és a helyi gazdaságot próbálja fejleszteni, amennyire lehet, a külső válság nem éri el őket annyira. Mindenki ismeri a kaláka intézményét. A kaláka az, hogy nem a kocsmában ülünk, hanem elmegyünk a Pistának vagy a Ferinek segíteni, legközelebb ő jön, és nem le- részegedünk, hanem megépül egy ház. Ennek az intézményesedéit változata például az úgynevezett helyi pénz, amit sok helyen alkalmaznak. Én Német­országban, az Egyesült Államokban nagyon sok helyen láttam, és a lényege a helyi összefogás. Tehát a helyi bizalom, a helyi kör. Ennek a kalákának a kiterjesztése. Az emberek tudnak dolgozni, mert az egyik munkáját a másik felhasználja, és mindenki gazdagszik ezáltal. Tehát én most azt mondanám, hogy a jelenlegi helyzetben, ami szükséghelyzet és még az marad sokáig, ebben a helyzetben össze kell fogni. Nagyon sokszor, amikor ezt elmondom, azt válaszolják, hogy a magyarok nem tudnak összefogni. Szerintem ez nem igaz, össze tudnak fogni. Meg kell találni azokat az embereket. Tehát én azt gondolom, vagyunk egymillióan, ha még találok ezer olyan embert, ame­lyik képes helyileg megszervezni azokat a társaságokat, amelyek egymással kooperálnak, (hogy csak egy könnyen érthető példát mondjak), hogy a me­zőgazdasági termelő fölött ne a külföldi felvásárló és a külföldi értékesítő legyen, hanem legyen hazai kézben. Ilyet már kitaláltak Magyarországon. 1898-ban indult a Hangya Mozgalom, amit a II. világháború után a szocialista 161

Next

/
Thumbnails
Contents