Szabó László Zsolt: Húsz év után. Interjúk a rendszerváltozásról 2008-2009-ben - RETÖRKI könyvek 43. (Lakitelek, 2019)
Lóránt Károly
Húsz év után ezen a piacon. Tehát ez a visszaesés nem volt törvényszerű. Törvényszerű azért lett, mert sokkterápia mellett alkalmazták. Mikor megnyitom a piacokat, az hogy a helyi iparok összeomlanak, törvényszerű - ilyen szempontból tehát törvényszerű volt. De az alkalmazott politikai tevékenység miatt volt törvényszerű. Sz. L. Zs.: Kik lettek a nyertesei a rendszerváltásnak gazdasági értelemben és akár politikai értelemben? És kik lettek a vesztesei? L. K.: Sokszor azt mondják, hogy a kommunisták átmentették a hatalmukat. Ez nem így van. Én ismertem még igazi kommunistákat, olyanokat, akik a harmincas években a bőrüket kockáztatták. Ezek nem mentették át a hatalmukat, részben öregek voltak, meghaltak, kihaltak, részben pedig, aki nem is halt meg, az nem vett ebben részt. A rendszer is azért omlott össze, mert már nem az úgymond „eszme-kommunisták” uralták, hanem azok a karrieristák, akiknek tökéletesen mindegy volt, mi az ideológia, a lényeg, hogy a hatalmat megszerezzék. Ezek voltak a győztesek, és tulajdonképpen azok, akik a hatalomhoz jutottak. Egy szűk pártelit, mondhatnám, az MSZMP ifjú törökjei és a mögöttük lévő tanácsadói testület - ezek voltak a nyertesek, ők lettek a különböző intézmények, főleg a pénzintézmények vezetői. A szocialista párt, a régebbi MSZMP egy rétege magához tudta ragadni a valamikori vállalatokat, de ez megint csak egy szűk réteg. Ezen túlmenően volt néhány olyan vállalkozó, nagyon kevés, aki nem ebbe a körbe sorolható: aki vagy a saját ügyessége révén, vagy ugyanúgy, ahogy a többiek, megszerezte ezt a vagyont. Ok lettek tehát a nyertesek. Az egyik legnagyobb vesztese a magyar társadalomnak pedig a cigányság lett: ami összeomlott, az igazából a nehézipar és az építőipar volt, és itt voltak, itt dolgoztak a cigányok. A szocializmus - ha kínkeservesen is, de - megindított egy integrációt, ezt a rendszerváltás abszolút szétverte, és ennek hihetetlen nagy ára lesz. Még csak nem is sejtjük, mekkora árat fogunk azért fizetni, hogy gyakorlatilag egy ma már hét-nyolcszázezerre, egymillióra becsült réteget ezzel a rendszerváltással a magyar társadalomtól elszigeteltünk, mert egyszerűen megszüntettük a munkalehetőségüket... A munka nem csak pénzkereseti lehetőség. A munka szocializációs folyamat. Az, hogy valaki reggel felkel, bemegy a gyárba, és abból él, amit keres, az több mint a kereset. Az maga a társadalomhoz való kötődése. Ezt szüntettük meg drasztikus módon. A következő rétege ennek például a családosok tömege. Mindenki, aki gyereket nevel. Mert nem lehet a mai jövedelmekből gyermeket nevelni. És rajtuk túlmenően a vállalkozók 158
