Szabó László Zsolt: Húsz év után. Interjúk a rendszerváltozásról 2008-2009-ben - RETÖRKI könyvek 43. (Lakitelek, 2019)
Lóránt Károly
Húsz év után hogy ez lelassítja a gazdasági növekedést. Valójában az történt persze, hogy ahogy a munkaerőforrások kimerültek, a termelékenység növekedése gyorsult fel, és a gazdasági növekedés tulajdonképpen folytatódott, sőt gyorsult. Sz. L. Zs.: Ezek a gazdasági reformok azonban megtorpantak a hetvenes évek elején. Ennek politikai okai voltak elsősorban. Milyen következményekkel járt ez? L. K.: A megtorpanásról nekem kicsit árnyaltabb a véleményem, a következők miatt: úgy érzem, lehetett volna továbbmenni a gazdasági reformokkal akkor, ha nem elvi a megközelítése, hanem gyakorlatias. A gyakorlatias megközelítés azt jelentette volna, hogy ismert, a magyar gazdaság, különösen a magyar ipar mennyire túlkoncentrált. A mezőgazdasággal nem volt baj, a mezőgazdasági nagyüzem és a kisüzem is jól működött. A nagyüzem hozta a legkorszerűbb technológiát, a termésátlagok gyorsan növekedtek, Magyar- ország mezőgazdasági termékekből még a hatvanas évek elején behozatalra szorult, gabonából például a hatvanas évek végén már kivitelre is sor kerülhetett. Tehát a dolognak ez a része jól ment. Az iparban hiányoztak a kis- és középvállalatok. Az akkori ideológia szerint ugye ezt nem lehetett magánúton megcsinálni, de lehetett volna kisszövetkezeteket létrehozni. Azt nem tiltotta az ideológia. Ahogy a mezőgazdaságban működtek a szövetkezetek, kisebbek, nagyobbak, ugyanezt meg kellett volna csinálni az iparban. Azok, akik csinálták ezt a mechanizmus-reformot, ezt a lehetőséget nem ismerték fel. Tulajdonképpen a gazdaság egy általánosabb liberalizálását erőltették, ami olyan feszültségeket teremtett, amit nem akartak figyelembe venni, amit a politika nem vállalt már fel. Téesz-melléküzemágban ugyanaz a dolgozó, ugyanaz az esztergályos a kétszeresét kereste annak, mint amit egy vállalatnál keresett. A vállalat visszakölcsönözte, és akkor ott volt két esztergagép. Az egyik esztergályos a múlt héten kilépett, átment a szövetkezetbe, a munkatársa ott maradt. Amaz kétszer annyit keresett, mint a másik, holott ugyanazt csinálták. Ez elviselhetetlen társadalmi feszültségeket teremtett. Ezeket ki kellett volna nyesegetni, és nem leállítani az egészet. De itt mind a két oldalt hibáztatom. A reformoldal nem volt elég rugalmas, hogy a reform negatív társadalmi jelenségeit megpróbálja kiküszöbölni, a másik oldal szintén nem volt rugalmas, hogy ugyanezeket felismerve engedje a reformot. Sz. L. Zs.: Utána azonban, a nyolcvanas évek legelején már legalizálták a magánvállalkozásokat. 148
