Szabó László Zsolt: Húsz év után. Interjúk a rendszerváltozásról 2008-2009-ben - RETÖRKI könyvek 43. (Lakitelek, 2019)
Lezsák Sándor
Húsz év után zárt anyagokhoz. Sikerült bejutnom, még mondták is, milyen lelkiismeretesen porolgatja, rendezgeti a dolgokat. Úgy gondolom tehát, hogy ez az egész valahogy szerveződött, nem tudatosan, de megérinti az embert. Nem volt semmi sértettség, bár édesapámat meghurcolták, így lett csepeli vasmunkás, segédmunkás. Katona volt, bélistázták, megbízhatatlan lett. Szóval sértettség lehetett volna, de édesapám nem az a típus volt, aki ezt netán belénk szuggerálja. Valahol ösztönösen nagyapa, nagyszülő is volt. Tudtuk, hol a helyünk, hogy gondolkozzunk ’56 dolgairól, hogy gondolkozzunk a szovjet jelenlétről. Mindig ott volt a tudatunkban, de tudtuk: nem beszélni róla... Viszont amikor lehetett: igen! Nagy hatással volt ránk Csoóri kifejezése, a „nomád nemzedék”, jártuk a Kárpát-medencét, de azért el kellett jutni Tolnába is, meg például Borsodba is. De nagyon nagy hatással volt ránk a két világháború közötti valóságirodalom, a népi írók Kovács Imrétől kezdve, Veres Péteren át Illyésig. A Puszták népe nekem külön élmény volt, visszaköszönt ott a tanyán - a mondatok, a mozdulatok... A Móricz Zsig- mond-élményem is rendkívül erős volt, mert hallottam ugyanazt, amit Móricznál olvastam, hogy „hát bizony, nálunk a csirke akkor kerül az asztalra, ha vagy a csirke, vagy a gyerek beteg”. Visszahallottam ezeket a mondatokat, és ez óriási felfedezés volt. Sok-sok népművelő, nagyon sokan voltunk hasonló helyzetben itt az országban. Nekem isteni kegyelem talán az, hogy a lakiteleki találkozó környezete így megszerveződött, mert ebből lett azért a Fiatal írók Találkozója ’79-ben, amit Illyés Gyula, Csoóri Sándor és Bíró Zoltán segítségével sikerült megszervezni. Már jelentek meg írásaim, verseim, mindenáron találkozókat próbáltam szervezni - úgy látszik, ezzel úgy vagyok, mint a bakterek, hogy a szellemi áramköröket próbálom egybekapcsolni,, hogy ne legyenek zárlatosak, hogy találkozzanak. Exupery mondja, hogy a legnagyobb csoda az emberi létben a kapcsolat. Azt akarták, hogy a szocialista önismeretről beszélgessünk a Fiatal írók Találkozóján: el voltam keseredve. Ott volt Dobozy Imre, az írószövetség elnöke a pártközpontból az utolsó előtti szervező megbeszélésen, ahol én eléggé póker arccal mondtam, hagyják, Illyés Gyula nagyon határozott abban, hogy Nemzeti önismeret a címe ennek a tanácskozásnak. El sem jön, ha nem ez lesz. Döbbent csend, Dobozy rám néz: A Gyula ezt mondta? Igen. Illyés Gyula ezt mondta, hát akkor jó. így lett Nemzeti önismeret a címe. Napokig attól tartottam, hogy jönnek a rendőrök és elvisznek, mert akkorát hazudtam, hogy fantasztikus. Később mondtam Illyés Gyulának, megbocsájtott természetesen, még mosolygott is ezen. És ezzel azért a hatalmát is éreztük: ha a Gyula ezt mondta, akkor idáig el lehet menni. És eljött Illyés Gyula, és fantasztikus találkozó volt, jövőre lesz 30 éve éppen, hogy megmozdult a nemzedéki találkozó itt Lakiteleken. 138
