Szabó László Zsolt: Húsz év után. Interjúk a rendszerváltozásról 2008-2009-ben - RETÖRKI könyvek 43. (Lakitelek, 2019)
Kövér László
Húsz év után következni. Hiszen az MSZMP-t mi magunk ismertük el tárgyaló félnek a Nemzeti Kerékasztal-tárgyalások kapcsán kényszerűségből, és ebben sincsen semmi szégyellni való. Kötöttünk egy kompromisszumot azzal, hogy elfogadtuk, övék az érdem, hogy nem lövettek közénk, mert megtehették volna még 1989-ben is, és ennek fejében, ha majd mi leszünk hatalmon, mi sem fogjuk őket lágerbe csukni, ahogy egyébként ők szokták a politikai ellenfeleikkel. És tettük mindezt nyugodt lelkiismerettel azért, mert naivan azt hittük, hogy a szocializmusnak egyszer és mindenkorra minden értelemben vége van, tehát vége van annak a garnitúrának is, amelyik a politikai hatalmat gyakorolta ’90 előtt. Láttuk ugyan, hogy a spontán privatizáció meg egyéb ügyeskedések folytán azért a gazdasági elit meghatározó részét majd ők fogják kitenni, de azt gondoltuk, hogy ezzel nincs olyan sok baj, valakinek mégiscsak gazdálkodni kell. És ha ez az ára az átalakulás békés mivoltának, akkor ám legyen. De a legnagyobb deficit megítélésem szerint a társadalmi átalakulásban érzékelhető. Azt gondolom, hogy a rendszerváltozás nemhogy nem történt meg, hanem egyenesen félresiklott, és visszatekintve, itt most már egy, a szónak a klasszikus nyugat-európai mintákon alapuló értelmében polgári társadalomnak kéne lennie. Egy erőteljes, egzisztenciájában szabad középosztálynak, amely meghatározója az ország életének. Nemcsak gazdasági értelemben, ahogy többé-kevésbé még az is, hiszen a magyar kis- és középvállalkozások adják a munka két oldalát bizonyos értelemben, hanem kulturális és politikai értelemben a szabad emberek, a mindennapi megélhetésbe való gyötrődésből kiszabadult emberek határozzák meg, merre menjen az ország. És egy kiinduló rendszerben az első néhány kormánynak, az első néhány ciklusnak éppen az a feladata, hogy ezt a szocializmus által leradírozott, tönkretett, víz alá nyomott középosztályt újra létrejönni segítse. Az elitváltást igenis, ha nem is radikálisan, de ennél azért komolyabban végig kellett volna gondolni, meg kellett volna próbálni véghez vinni. És még inkább komolyabban kellett volna arra törekedni, hogy a középosztály, amelyiktől minden demokrácia léte vagy nemléte függ, meg tudjon annyira erősödni a kétszer négy esztendős polgári kormányzások alatt, hogy önerőből szembe tudjon fordulni azzal a posztbolsevik törekvéssel, amely ennek a középosztályának a kiiktatásáról szól. 134
