Domonkos László: Délvidéki rendszer, magyar váltás - RETÖRKI könyvek 42. (Lakitelek, 2019)

Gátszakadásban

egy nagy család többé, nem összeszokott testvéri közösség, amely a közös célok megvalósulására törekedne. (...) Az egyszerű emberek rémisztőén kö­zömbösek lettek nemzeti létük vonatkozásában. Sérült nemzet- és identitás- tudatuk miatt könnyű prédáivá váltak mindenféle propagandának: a kommu­nizmus eszméjének, a jugoszlávság ideológiájának, az internacionalizmus­nak, mint ahogy ma is együgyűen felülnek különféle hamis és hazug szó­lamoknak. Stabil magyarságtudattal rendelkező, a nemzettel sorsközössé­get vállaló, annak felemelkedésén fáradozó értelmiség híján ez nem is ala­kulhatott másként. A délvidéki magyarság többször is vezető réteg nélkül maradt. Az értelmiséget mindig megtizedelték, meghurcolták, szétszórták, elűzték vagy addig taposták, míg kezes báránnyá nem vált. (...) Politikai- ideológiai szerepvállalása miatt a pozícionált értelmiség még inkább meg- hasonlott önmagával: lojalitását bizonyítandó, igyekezett a magyarságot el­riasztani múltjától, hagyományaitól, legfőképpen a nemzetben való gondol­kodástól, így aztán a külső ellenségnél is jobban hozzájárult a délvidéki ma­gyarság felmorzsolódásához és asszimilálódásához.” Hódi azt is megállapítja: ez a nemzetrész létszámához képest elég sok költővel-íróval - elméletileg tehát a szellemi elit első vonalával - rendelke­zett, akik azonban, elenyészően csekély számú kivételtől eltekintve, szinte mindenről írtak-ímak, csak egyvalamiről nem: ennek a kisebbségnek a sze­rencsétlen sorsáról, nyomorúságáról, kényszerű el- és megnyomorodott- ságáról. „Nem születtek írói művek arról, hogyan forgatták ki apáinkat joga­ikból és javaikból. Nem téma, hogy a testvérek, rokonok, ismerősök közül hányán és hogyan estek áldozatául azt erőszaknak. Az sem, hogy milyen veszélyeket, buktatókat rejtett magában a kisebbségi sors. Mint ahogyan nem ihlették meg íróinkat a nehéz helytállás szív- és torokszorongató ritka kivételes példái sem. De nem szóltak a passzív ellenállásról, arról a fölös­legesnek látszó viaskodásról sem, amelynek a nemzetükhöz ragaszkodó emberek igen sok anyagi és erkölcsi kárát látták. Arról sem akartak tudo­mást venni írástudóink, hogy milyen mély letargiába esett az egész Délvi­________________________________________________A hajnal első sugarai 41

Next

/
Thumbnails
Contents