Domonkos László: Délvidéki rendszer, magyar váltás - RETÖRKI könyvek 42. (Lakitelek, 2019)
Gátszakadásban
egy nagy család többé, nem összeszokott testvéri közösség, amely a közös célok megvalósulására törekedne. (...) Az egyszerű emberek rémisztőén közömbösek lettek nemzeti létük vonatkozásában. Sérült nemzet- és identitás- tudatuk miatt könnyű prédáivá váltak mindenféle propagandának: a kommunizmus eszméjének, a jugoszlávság ideológiájának, az internacionalizmusnak, mint ahogy ma is együgyűen felülnek különféle hamis és hazug szólamoknak. Stabil magyarságtudattal rendelkező, a nemzettel sorsközösséget vállaló, annak felemelkedésén fáradozó értelmiség híján ez nem is alakulhatott másként. A délvidéki magyarság többször is vezető réteg nélkül maradt. Az értelmiséget mindig megtizedelték, meghurcolták, szétszórták, elűzték vagy addig taposták, míg kezes báránnyá nem vált. (...) Politikai- ideológiai szerepvállalása miatt a pozícionált értelmiség még inkább meg- hasonlott önmagával: lojalitását bizonyítandó, igyekezett a magyarságot elriasztani múltjától, hagyományaitól, legfőképpen a nemzetben való gondolkodástól, így aztán a külső ellenségnél is jobban hozzájárult a délvidéki magyarság felmorzsolódásához és asszimilálódásához.” Hódi azt is megállapítja: ez a nemzetrész létszámához képest elég sok költővel-íróval - elméletileg tehát a szellemi elit első vonalával - rendelkezett, akik azonban, elenyészően csekély számú kivételtől eltekintve, szinte mindenről írtak-ímak, csak egyvalamiről nem: ennek a kisebbségnek a szerencsétlen sorsáról, nyomorúságáról, kényszerű el- és megnyomorodott- ságáról. „Nem születtek írói művek arról, hogyan forgatták ki apáinkat jogaikból és javaikból. Nem téma, hogy a testvérek, rokonok, ismerősök közül hányán és hogyan estek áldozatául azt erőszaknak. Az sem, hogy milyen veszélyeket, buktatókat rejtett magában a kisebbségi sors. Mint ahogyan nem ihlették meg íróinkat a nehéz helytállás szív- és torokszorongató ritka kivételes példái sem. De nem szóltak a passzív ellenállásról, arról a fölöslegesnek látszó viaskodásról sem, amelynek a nemzetükhöz ragaszkodó emberek igen sok anyagi és erkölcsi kárát látták. Arról sem akartak tudomást venni írástudóink, hogy milyen mély letargiába esett az egész Délvi________________________________________________A hajnal első sugarai 41
