Domonkos László: Délvidéki rendszer, magyar váltás - RETÖRKI könyvek 42. (Lakitelek, 2019)
Gátszakadásban
áll magával a „tudományos”-történetírói beszéd hivatalosságával is. Inkább társadalomlélektani, mint történelmi gyűjtőfogalom, amely - és ez a lényeg - „felöleli a múltra reflektáló összes szóba jöhető érzelmi és tudati megnyilvánulást”. A funkcionális amnézia, vagyis a hagyományos értelemben veendő, „klasszikus agyi emlékezetkiesés ennek következtében egy közösségen belül, annak kollektív jellemzőjeként is felléphet: a társadalmi-közösségi emlékezet igen jelentős részben a történetírás kiszolgáltatottja, tehát ami a hivatalosnak kinevezett és így kizárólagosan terjesztett-propagált - sőt: sulykolt! - történetfelfogásba (kánonba) nem fér bele, szükségszerűen kiesik a közösség emlékezetéből. A kommunizmus évtizedeinek történelemszemléleti torzításai, hamisításai-hazudozásai, de még nagyszámú elhallgatásai is egy denacionalizált, azaz kifejezetten nemzetietlen (legtöbbször még nemzetellenesnek is nevezhető) történetkép erőltetésén és erőszakos számonkérésén alapultak. Noha az anyaországban és az elszakított terülteken más-más hangsúlyokkal és célokkal, ám a lényeget tekintve mindenfelé a fenti séma szerint zajlott ez a nagy tudat-műtét - a Kárpát-medencei nagy magyar amnézia, amelyben különleges, kiemelt helyet foglal el a délvidéki magyar nemzetrész, nem kis mértékben ennek - a nemzeti történelemszemlélet alapvető hiányának - következménye. A délszláv hatalom, fejtegeti Hódi, „a délvidéki magyarságtól teljes politikai azonosulást és maximális lojalitást várt el.” (Ezért volt mérföldkő és fordulópont a délvidéki magyarok történetében 1991, amikor a VMDK második kongresszusán a szabadkai sportcsarnokban tizenötezer ember füle hallatára Hornyik Miklós kimondta a korszakos mondatokat: „Bennünket naponta vizsgáztatnának államhűségből..., de életünkre és vérünkre, úgy látszik, szükség van, ha már ennyire vallatnak bennünket. Arra a jóhiszemű kérdésre, hogy lojálisak vagyunk-e a szerb államhoz, ma már úgy válaszolunk: kettőn áll a vásár. Annyira leszünk lojálisak, amennyire a szerb állam lojális lesz irántunk.” De ne vágjunk a dolgok elébe...) A titói korszak ugyan valamelyest engedett a szorításon („cserébe illett ódákat zen_________________________________________________Amnézia hungarica 35
