Domonkos László: Délvidéki rendszer, magyar váltás - RETÖRKI könyvek 42. (Lakitelek, 2019)

Gátszakadásban

Káin a Délvidékre ért

„Sajátos magyar érdekképviselet. A vajdasági magyarság érdekképviselete nevében a vajdasági magyarság egyetlen legitim szervezetének vezetője részéről olyan súlyos sérelem és bántalom érte az elmúlt hónapokban nemzeti közösségünket, ami hosszú időre visszavet bennünket és maradandó nyomokat fog hagyni."

Ami pedig mindezek után az érdekképviseleti szervezeten túl magát az elszakított nemzetrész egészét illeti: a végkövetkeztetések, ha lehet, még súlyosabbak-baljósabbak. Néhány részlet Hódi A zentai csata című, 2015-ben keletkezett tanulmányából.

„A vajdasági magyarságnak nem az a leggyengébb pontja, hogy nincs pénze (noha nagy gond, hogy nincsen), hanem hogy mint közösség roppant gyenge, nincs elég szellemi-lelki ereje. Feltűnő az is, hogy mennyire hiányoznak az értelmes közös célok, nem csak a közösség egészét érintő önrendelkezési törekvés, de a közösségi politika, sőt még az önsegélyező mozgalmak is. Gyenge pontunk még a társadalmi érintkezés és mások megértése. A közügyekben való részvétel. Hiányoznak az eszmék, a társadalmi, egészségügyi és lélektani ismeretek. Sorolhatnám tovább (...) Ott tartunk, ahol 25 évvel ezelőtt? A helyzet rosszabb annál. (...) A VMDK széteséséhez is a megengedhetetlen hatalomkoncentráció vezetett. Elhűlve kellett tapasztalnom azt az eszelősséget, ahogyan az elnök megjátszotta a 'nagy vezért' (...) amikor a tisztújítás közeledtével - teljesen indokolatlanul - veszélyeztetve látta az elnöki széket, ez olyan szorongást, félelmet, ellenérzést és indulatokat gerjesztett benne, ami messze túlmutatott a normális emberi viselkedés megengedhető keretein és a hatalomgyakorláshoz feltétlenül szükséges önkontroll teljes hiányát jelezte.”

*

Mit tehet hozzá mindehhez a kései krónikás? Nem túl sokat. Összegezhet: az úgynevezett történelmi VMDK 1990 decemberében, tehát még a háború előtt 132.726 szavazatot kapott és ezzel 8 képviselőt juttatott be

205