Domonkos László: Délvidéki rendszer, magyar váltás - RETÖRKI könyvek 42. (Lakitelek, 2019)
Gátszakadásban
Káin a Dél vidékre ért alátámasztja, hogy a legkülönfélébb személyi zsarolások, „fogvatartá- sok”, „zsebben levések’' szövik át keresztül-kasul a délvidéki magyar politikai élet vezetőivé vált személyiségeinek útjait, és a VMDK szétverését követő későbbi „osztódás” már csak sanyarú, nem is a leglényegesebb következmény... * Káin a Délvidékre ért Káin, mit tettél? - ez a címe Hódi Sándor egyik, 1994. augusztus 19-én a Magyar «Szóban megjelent írásának, amely a 2000-ben megjelent, Légüres térben című gyűjteményes kötetében is helyet kapott, s amelynek ez az alcíme: Egy kisebbségi politikus pszichopatológiája. Nem feladatunk lélektani szemszögből hosszabb elemzésbe bonyolódni a délvédéki magyar rendszerváltozás kulcsfiguráit illetően, annyi azonban tény: érdemes néhány innen származó rövidebb idézettel - kezdődő tanulmány-summázat gyanánt is - alátámasztani a végső tanulságokat. „Annak idején, 1989 nyarán-telén, amikor a sors útjai összehoztak bennünket, sokan, akik korábbról ismerték Ágoston Andrást, óva intettek tőle. Nemcsak a kompromittált politikusra hívták fel a figyelmem, aki egyik napról a másikra Saulusból Paulussá lett, hanem összeférhetetlen, gonosz embernek tartották, aki nagyon sok kellemetlenséget tud okozni másoknak. A benne lakozó irigy, féltékeny, bosszúálló embert az elmúlt hónapok alatt volt alkalmam megismerni, s hogy mennyire elvetemült és alávaló tud lenni, mi sem példázza jobban, mint az a primitív és kritikátlan rágalma, hogy ausztráliai utam során ’még a muzsikus cigányok tiszteletdíját is zsebre vágtam'! Akkor, négy évvel ezelőtt, a nagy társadalmi összeomlások előestéjén, a magyarság megszervezésének hevületében, ezeknek a fenntartásoknak nem nagy jelentőséget tulajdonítottam. Azt gondoltam, többfélék vagyunk, de ettől még tehetünk valamit együtt a vajdasági magyarság érdekében. Pedig miatta sokan távol tartották magukat a szerveződéstől, de 203
