Domonkos László: Délvidéki rendszer, magyar váltás - RETÖRKI könyvek 42. (Lakitelek, 2019)
Gátszakadásban
emlékszem, mennyire tetszett, milyen lelkesen beszél és én akkor feltettem neki egy kérdést, ami kezdettől fogva izgatott: mi lesz, mi a teendő azokal az emberekkel, akik különböző politikai koncepciós perek áldozatai voltak? Akik már bizonyították, akikről tudjuk, hogy eddig is szembenálltak a rendszerrel? Hódi azt válaszolta, jól emlékszem: tiszta lappal akarunk indulni. Ez, bevallom, kicsit letaglózott. Ő is így...? Szóval a régi ellenzékiekkel azért nem indulhatunk, mert az leblokkolná a folyamatot... Ez akkor engem visszatartott, több más tényezővel együtt. A Forum Kiadóházban dolgozókat ellenőrizték a legkeményebben. Nekünk a politikai fejtágítókat egy időben Ágoston András (!) tartotta. Kezdettől nem bíztam benne, azok közé tartozott, akik eleve nagyon nem voltak hitelesek... Utólag már világos: itt legnagyobb részben csak azok kapcsolódhattak be a magyar politikai életbe, akik valamilyen szinten korábban már kapcsolódtak a politikához. Ezek a jelenségek azután párosultak valamifajta intuitív ráérzésemmel, és azzal a tapasztalattal, hogy ezek az emberek részint nekem gyanúsak voltak, részint a talán egyébként is valamennyire meglévő (értelmiségi?) outsider-alapállást tovább erősítették... Azután jött a háború és tulajdonképpen ez, a háború rántotta össze a délvidéki magyarságot. Ami ezt megelőzően volt, a szerveződés kezdete ’89 végétől 1991 közepéig, tulajdonképpen csak kezdetek voltak. Biztató kezdetek, de az igazi nagy váltást a háború jelentette. Rengeteg indulatot hozott össze, indukált, gerjesztett, felszínre dobott. Fölfokozódott például a táncház-mozgalom, ami sokkal többet jelentett eredeti funkciójánál: szinte már magát a magyarságot... A Tanyaszínház. Több lap, élén a Naplóval. Olyasféle magyar össztársadalmi aktivitás lett jellemző, amelyben nagyon hatottak ránk az egyidejű magyarországi fejlemények, de talán még ennél is jobban az 1989 végén, 1990 elején Romániában történtek... Nagyon-nagyon lényegessé vált az e téren korábban teljesen közömbös itteni magyarok számára Erdélybe menni, megnézni a Székelyföldet, de a dél-erdélyi vagy bánsági magyar szórványt is, a nagyvárosokat, mindent... Közben a VMDK, amely a Szerbiában megalakult első tíz párt között van, agitál, toboroz, én ______________________________________________Gyanúk és megérzések 201
