Domonkos László: Délvidéki rendszer, magyar váltás - RETÖRKI könyvek 42. (Lakitelek, 2019)
Gátszakadásban
Gyanúk és megérzések Gyanúk és megérzések Tari István költő, író a délvidéki magyar értelmiség egyik kiemelkedő képviselője, a nemzeti szellemű, ellenálló értelmiség egyik vezéralakja, Vicéi Károly régi barátja és harcostársa. 1976 és 1994 között a Képes Ifjúság szerkesztőségében dolgozik, 2000 és 2005 között Óbecse alpolgármestere. — Messziről kell kezdeni. A délvidéki magyarság a hatvanas években csodát művelt: bepótoltuk az 1944-es vérveszteséget és elértük az akkori Jugoszláviában a félmilliós lélekszámot. Megfiatalodott közösséggé váltunk, de arra a kezdettől fogva mindig ügyelt az uralkodó szerb hatalom, hogy kiirtsa az értelmiségünket. A mi esetünkben a titói Jugoszláviában ez egy baloldaliként kialakulni próbáló értelmiséget jelentett, amely ily módon különleges szituációban vált a szerb hódító politika eszközévé. Ugyanakkor általában igaz, hogy a délvidéki magyar értelmiséget állandóan el akarták tüntetni, le akarták fejezni. Azonban a Sztálinnal történt 1948-as szakítást követően valami nagyon lényeges történt: nagyon kelleni kezdett a magyar nyelven is megkonstruált jugoszláv különutas propaganda. Ehhez pedig hirtelen nagy szükség lett egy titóista magyar értelmiségre. Ez a réteg egészen napjainkig létezik és hat. Ugyanakkor évtizedekig nagyon kevés olyan intézmény volt, ahol nem „multikulturális környezetben" kellett és lehetett létezni, beszélni, művelődni, közösségi tevékenységet folytatni. Ezeknek a nagy magyar részvétellel működő közösségeknek - sajtónak, egyesületeknek, stb. - tulajdonképpen az volt a feladatuk, hogy elhitessék, a világon Jugoszláviában a legjobb magyarnak lenni. A megnövekedett népszaporulatnak köszönhetően közben a hatvanas évek végére összejött az a nagyon fiatal értelmiségi réteg, amely igen fogékony volt és mindenképpen reménységet jelentett a jövőre nézve. Ők jelentették akkor a délvidéki magyarság legjobb, legfrissebb arcát. A hatvanas évek végére, a hetvenes évek legelejére kialakul egy vékony új és fiatal magyar értelmiségi réteg, és a Vajdaság 1974-ben létrejött autonómiája következtében ebben az új, a nemzeti jövedelemből az addigiak197
