Domonkos László: Délvidéki rendszer, magyar váltás - RETÖRKI könyvek 42. (Lakitelek, 2019)
Gátszakadásban
Elhozni az időt Hogy a nyugati ember visszataláljon a természetességhez, arra van szükség, hogy olyan totalitáriánus rendszert éljen meg, ahol, amelyben minden vonását el akarják tüntetni. Megtanulja hát, hogy ezek nélkül nem lehet élni. Az egész kozmosz a különbözőségeken alapul, annak alapján működik - a férfin és a nőn, a magyaron és a más nemzetiségűn és így tovább - ezért nem fog soha felülkerekedni sem a fasizmus, sem a kommunizmus, sem a liberalizmus globalizmusa... Lehet hatalmas károkat okozni és hatalmas áldozatokat „teremteni”, de minden totalitarizmus halálra van ítélve. Ha a nyugati embernek ilyen borzalmas felfordulásra van szüksége, mint amit most megél és meg fog élni, ez mintegy utólag igazolja a mi délvidéki rendszerváltozásnak becézett időszakunk egészét: úgy látszik, erre volt szükségünk, hogy megmaradjunk. Őszintén megvallva, a délvidéki magyarságnak a Tito-korszakban sokszor tapasztalható nagyképűsége a tömött pénztárcák budapesti árnyékában végül is hasznosan torkollott ebbe a nyomorult helyzetbe, hogy amint mondják, kicsit megtanuljuk, merre hány méter... Persze, a lélek mélyén és valóságban zajló folyamatok időben soha nem esnek egybe, sőt, legkésőbb a társadalomban történő események hatnak vissza az emberi lélekre. A történelmi VMDK mint a magyarság kényszerű védelmi módja kétségtelenül olyan rokonszenves volt, hogy csak szurkolni lehetett nekik, de persze az is igaz, hogy már akkor is voltunk annyira (viszonylagosan) kicsiny közösség, hogy túl jól ismerjük egymást, a részt vevő embereket, így a már eleve meglévő fenntartások is hatottak jónéhány VMDK-s személy esetében... A másik hátrányos tényező kifejezetten történelmi jellegű: ez sohasem volt egy Felvidék-szerű, tanári-jogászi karakterű vagy éppen vezetésű, kiművelt értelmiségi gárdával rendelkező térség. Itt csakis annak figyelem- bevételével lehetett érdekvédelmet szervezni, hogy itt parasztok vannak és olykor, hébe-hóba közéjük csöppen még valaki. Ilyen alapon az is csoda, ami eddig megtörtént, megtörténhetett. Az is tény, hogy errefelé annyira úri huncutság mindenféle politikai játszma-sorozat (főleg egy nemzeti kisebbség szemszögéből nézve!), hogy azt az anyaországban el sem igen tudják 177
