Domonkos László: Délvidéki rendszer, magyar váltás - RETÖRKI könyvek 42. (Lakitelek, 2019)
Gátszakadásban
- Én végig azt tapasztaltam, hogy az emberek tele vannak sérelmekkel. Az autonómia-koncepció Hódi Sándor jóvoltából a legelső nagy ügy volt, ami megmozgatta a délvidéki magyarságot, de amikor a VMDK-t tudatosan szétverték, és az a néhány csodálatos, kiváló ember, aki fémjelezte a szervezetet, szétszéledt és már öt magyar párt tette-vette magát a délvidéki magyar palettán: elkezdődött az aláhullás... A pártok igen hamar egymásnak estek, igen egyszerű volt a tagságot is egymás ellen fordítani, az ősi „oszd meg és uralkodj” elve maradéktalanul érvényesült. Ez ellen, hiába voltunk pozícióban, szinte semmit sem lehetett tenni... A Pásztor István-féle teljes lojalitástól a VMDP- vagy a maradvány VMDK-szerű elszigetelt politizálgatásig amit a magyar szervezetk kínálnak, azt már a délvidéki magyarság nemigen tudja elfogadni. Ez lett szerintem az itteni úgynevezett rendszerváltás végzete. Az összefogásra képtelen legjobbak - Dudás KárolytóX Vicéi Káro- lyon, Tari Istvánon át Hódi Sándorig - vajon miért nem tudnak felülemelkedni ezen, megoldást találni valamiképpen, ez szinte felfoghatatlan számomra. Erősebb lenne az emberi hiúság? Önnön gyarlóságaink? Kiváló írónk, Vicéi Károly küldte át - saját álláspontját felmutatandó - Valamelyik párt alakidó illésén című írását. Csak azt idézhetem belőle, amivel száz százalékban egyet lehet és kell érteni: „Egy nemzeti kisebbség - terület és fizikai erő, ill. politikai hatalom híján - csupán szellemiekben, kultúrában, erkölcsben és amennyire lehet, gazdasági téren, anyagiakban gyarapodhat, törekedhet kiválóságra - de erre aztán igazán törekednie kell! -, hogy a sok évtizedes dermedtségben vegetálás után és a máig tartó sanyarú körülmények ellenére megpróbáljon az anyanemzet nyomába érni, ha annak szintjére még sokáig nem is emelkedhet, ahelyett, hogy a keleti szellem ölelésében kényelemből és fásult közönyből hozzásilányuljon a szellem- és jellemfogyatékosokhoz. Az után, hogy anyanemzetünk bő negyvenévi kényszerű kitérő után minden téren (...) visszatérhetett a nyugati életformába, jelenleg módjában és szándékában áll anyagilag és már-már kulturálisan is lepusztult közösségünket támogatni (....) legyen hát mielőbb szembetűnő a nemzet és a nemzetrész gazdasági, erkölcsi és kulturális egy___________________________________________________________Betegen 173
