Domonkos László: Délvidéki rendszer, magyar váltás - RETÖRKI könyvek 42. (Lakitelek, 2019)
Gátszakadásban
Ceterum censeo vén, nyilvánvaló, hogy a támadás baloldalról érkezett és az sem véletlen, hogy az egész akció tökéletesen egybeesik a magyarországi baloldal előretörésével, a kommunisták visszatérésével, Horné k hatalomra jutásával... Én annak idején az egész botrányon irgalmatlanul fölháborodtam, de ami a leglényegesebb: elég gyorsan kialakultak a VMDK-n belül a törésvonalak. Egészen biztos, hogy jócskán volt némi „összjáték” Budapesttel, noha milyen furcsa, hogy mostanában vádolják a magyar kormányokat azzal, hogy „átnyúlnak” a határok fölött... Persze egyéb tényezők is közrejátszottak: az egyik „legerősebb ember”, Kasza József és több hasonló, az észak-bácskai tömbmagyarság soraiból kikerült társa „összezárt” Hódi ellenében. A VMSZ létrejöttekor a nyolc magyar önkormányzatot már Kasza vezényelte. Kinevezett alelnökének és két hónap múlva leváltott, mondván, veled nem lehet dolgozni, állandóan vitatkozol velem... tény, hogy igen sok mindenben nem értettünk egyet, de azt el kell ismerni, hogy a maga módján igen nagy formátumú egyéniség volt... Kétségtelenül az itteni magyarságnak őrá is szüksége volt. Megvívta a harcait, különösen kezdetben - noha állítom, hogy talán minden délvidéki idők legjobb pártveztetője, a tragikus véget ért Csubela Feri bácsi sokkal rövidebb idő alatt sokkal többet ért el... Kasza olyan volt, mint a faltörő kos, egy darabig erre volt szükség - később másként alakult. Mindenesetre még a szétválás előtt, közvetlenül azt megelőzően nyolcvanötünket kizártak a VMDK-ból - a 12 alapító közül kilencet... Mi voltunk azok, akik semmi mást nem szorgalmaztunk, csak a VMDK megújulását. Azután lépett az Ágoston-Vékás duó... Jelképes volt talán, hogy 1994. március 15-én Bácskossuthfalván az ünnepségen én vittem a zászlót - Hódi Sándor mellett... és még ott, körülötte tömörültünk jó páran. A mi felelősségünk ott van, hogy ennek az egész szétveretésnek ellen kellett volna állni. Át kellett volna látni a szitán. Ma már azt mondom: voltak, akik nem tudtak, és voltak, akik nem akartak átlátni a szitán. Más kérdés, hogy mi naivak voltunk, mikor azt mondtuk, hogy meg kell újítani a szervezetet - de egyúttal 169
