Domonkos László: Délvidéki rendszer, magyar váltás - RETÖRKI könyvek 42. (Lakitelek, 2019)

Gátszakadásban

____________________________________________„Cézár, én nem megyek1’

zetünket, hogy egyenrangú félként, azonos jogokat és lehetőségeket élvezve más népekkel, megőrizzük nemzeti jellegzetességeinket. Nem kívánunk mást, csak azt, ami megilleti a Horvátországban, vagy a többi önállósult államban élő szerbeket.”

A Memorandum ezután a magyar helyi önkormányzatok feladatkörének, lehetséges működésének, felügyeletének és anyagi lehetőségeinek taglalásával zárul.

*

„Cézár, én nem megyek”*

Még a kanizsai közgyűlés előtt, április első napjaiban a VMDK-doku- mentumokban is emlegetett Közép-Bácskában, azon belül a magyarul is Mo- ravicának nevezett és ismert-emlegetett (1907 óta Kossuthfalva, majd 1912- től Bácskossuthfalva nevet kapott), hatezer lakosú, majdnem kilencven százalékban magyarlakta (és csodálatosképpen: református) faluban furcsa dolgok történnek. Nem elsőként a Délvidéken, de talán a legnagyobb hatást kiváltóan. Április 6-án Csubela Ferenc helyi VMDK-elnököt, parlamenti képviselőt munkahelyén telefonon hívja egy ismeretlen hang. „Feri bácsi, jöjjön ki, mert mi nem megyünk.” A paprikamalom udvarán vagy százan, angyalbőrben. A füvön szépen sorba rakva kitömött útitáskájuk. Adjuk át a szót Feri bátyánknak: „Felmérem a helyzetet. Azonnal cselekedni kell. Ki itt a parancsnok, kérdezem. Mezei Sándor százados, válaszolják. Jön is rögtön. Megkérem, sorakoztassa föl a legénységet. Felsorakoznak, kivéve egy öt-hat főnyi csoportot, akik éppen úgy, a fűben guggolva reggeliznek. Elmondom magyarul és elmondom szerbül: - Amit most mondok, az a VMDK álláspontja és személyes véleményem is (...) Alkotmányellenes a mozgósítás és a hadba vonulás is. Ugyanis nem Jugoszlávia szuverenitása és integritása van

* Gyóni Géza: Cézár, én nem megyek {1912)

149