Domonkos László: Délvidéki rendszer, magyar váltás - RETÖRKI könyvek 42. (Lakitelek, 2019)
Gátszakadásban
A szerb martalócok tovább folytatják garázdálkodásaikat (pl. Árkán hír- hedett-rettegett Tigriseit szinte csak ezután ismeri meg a halálra rémült lakosság), a menekültek nagy részének pedig esze ágában sincs hazatérni - „hová? hogyan? minek?” és általában: a háború éppen 1992 elejétől teljesedik ki igazán és ez az esztendő alighanem az 1945 utáni közép-kelet- európai történelem egyik legnyomasztóbb éveként vonul be a históriába... A Délvidéken jól és pontosan érzékelik mindezt. Az év elején ugyanúgy folytatódik minden, ahogyan a sokkoló 1991-es esztendő végén zárult: Botlik Józsefinek a Magyar Nemzet 1992. január 18-ai számában megjelent délvidéki riportja igen szemléletes összképet nyújt minderről (Embervadászat a Délvidéken)-. „Az utóbbi napok eseményei - Horvátország és Szlovénia nemzetközi elismerése - a délvidéki magyarságban reményt ébresztett, hogy talán elkerülhető a tömeges tragédia. Nem voltak hiába az adai, a temerini, a szabadkai béketüntetések és demonstrációk. Bár a katonai hatóságok még most is szinte hisztérikus és kegyetlen mozgósításokat hajtanak végre. Brutálisan rabszállító járművekbe tuszkolják, mint valami embervadászok, a főleg tanyákon rejtőzködőket, de a gyárak üzemcsarnokaiban is szedtek már össze tartalékosokat. A délvidéki magyarság több jeles írója, alkotója hónapok óta bujkál a bácskai és bánáti rónán (például Tari István és Csorba Béla - D. L.), ahol egyébként nincs könnyű dolga a katonai rendőrségnek (...) nem ismerik az itteni tanyai utakat, dűlőket, nádasokat, nyárfásokat.” Csorba Béla felesége számol be a budapesti újságírónak: januárban százával szedik össze a városokban és a falvakban a tartalékosokat, de a riport arról is hírt ad, hogy „nem könnyű a helyzete a délvidéki békemozgalom aktivistáinak sem, őket is állandóan zaklatják. A vidéken nagy port vert fel egy szerb asszony, Vébel Tatity Vera esete Adán, Szabadkától alig nyolcvan kilométerre a Tisza mentén. (...) — Mától munkanélküli vagyok - kezdi otthonában Vera Tatity -, állásomban felmondtak, mert az adai polgárok ezreivel együtt részt vettem a háború és a kényszerű mozgósítás elleni Délvidéki rendszer, magyar váltás____________________________________ 132
