Kukorelli István: Kell-e nekünk népszavazás? Elrendelt népszavazások Magyarországon 1989 - 2019 - RETÖRKI könyvek 41. (Lakitelek, 2019)
III. Az elrendelt országos népszavazások Magyarországon
I III. Az elrendelt országos népszavazások Magyarországon helyeselte annak kiírását. A közvélemény-kutatások során 45% állította: biztosan elmegy szavazni, a valóságban csal 14% jelent meg az urnáknál. Ez a tény éles ellentétben áll azzal, hogy a választások márciusi és áprilisi fordulójában az előzetes felmérések alapján pontosan előre lehetett jelezni a szavazók arányát. Hasonlóképpen tavasszal az emberek szinte hajszálpontosan „megjósolták” a részvételi arányt, most messze túlbecsülték, amikor úgy vélték, hogy 53%-os lesz. Az MSZP számára némi vigaszul szolgálhat, hogy ha az érvényességhez elegendő számú állampolgár él szavazati jogával, akkor feltehetőleg a közvetlen választás mellett dönt a többség. Erre nem a valóságosan leadott szavazatok arányaiból következtethetünk, hiszen ezek az adatok nem alapoznak meg egy ilyen következtetést, mivel a résztvevők között minden bizonnyal magasan felülreprezentáltak voltak a közvetlen választás és az MSZP hívei. A közvélemény-kutatások eredményei adnak okot e feltételezésre: az összes megkérdezett 53, a szavazni szándékozók 68%-a állította: igennel válaszolna a feltett kérdésre. A többség (58%) úgy vélte: a népszavazás a közvetlen elnökválasztás mellett fog dönteni.”97 Figyelemre méltó tény, hogy a politikai apátia idején megtartott népszavazáson közel egymillió állampolgár szavazott igennel a „Kívánja-e Ön, hogy a köztársasági elnököt közvetlen módon válasszák meg?” kérdésre. A kérdés alkotmányos jelentősége nem ilyen eredményt érdemelt volna. Lejáratódott a népszavazás és az államfő intézménye is. Tíz hónapon belül közel tíz fontos alkotmányos aktus érintette tehát a köztársaságielnöki-intézményt: két politikai megállapodás, három alkotmánymódosítás, két országos népszavazás s ugyanennyi alkotmánybírósági határozat. A népszavazás után szinte azonnal lezárult az államfői intézmény ideiglenességének korszaka. Az országgyűlés ünnepi ülésén, 1990. augusztus 3-án titkos szavazással 295 igen szavazattal, 13 ellenében köztársasági elnökké választotta Göncz Árpádot.98 A parlamenti döntés közjogilag öt évre stabilizált egy nemzeti intézményt, amelynek jogi és politikai stabilitása fontos demokráciakritérium. A rövid intézménytörténeti kronológia után elmondható a köztársasági elnök közjogi körvonalait megrajzoló alkotmánymódosításokról, hogy valójában 97 A Magyar Közvélemény-kutató Intézet közleménye. Ld.: Magyarország Politikai Évkönyve 1991, uo. 589-590. o. 98 Az Országgyűlés ünnepi ülésének jegyzőkönyve 1990. augusztus 3-án, 2198-2203. o.; A 64/1990. (VIII. 8.) OGY-határozat a köztársaságielnök-választásáról. 93
