Kukorelli István: Kell-e nekünk népszavazás? Elrendelt népszavazások Magyarországon 1989 - 2019 - RETÖRKI könyvek 41. (Lakitelek, 2019)

III. Az elrendelt országos népszavazások Magyarországon

III. Az elrendelt országos népszavazások Magyarországon

Az eredmény az Alaptörvény 1989-hez visszatérő többségi regulája (8. § (4) bek.) értelmében érvénytelen, miután a népszavazáson csupán a választópolgárok 44,08%-a vett részt. A résztvevők többsége (98,36%) egyébként azonosult a kérdéssel. A kormány általi népszavazási kezdeményezés komoly visszhangot váltott ki Európa-szerte, sokan biztosak voltak a sikerben. Éppen ezért az eredmény sokakat meglepett, az erős, minden állampolgárhoz elérő kormánypárti kampány ellenére.

„A népszavazás 2016 a kényszerbetelepítés ellen. Üzenjük Brüsszelnek, hogy ők is megértsék. Október 2.” című több oldalas úgynevezett kék brosúra lényegében minden háztartásba eljutott és több oldalról informálta, indokolta a nem szavazat szükségességét.

Meglepőnek mondható az eredmény azért is, mert a migráció kérdése évek óta tematizálta a politikai közbeszédet Magyarországon és Európában egyaránt. A kormány kampánya nagyban hasonlított a nemzeti konzultáció már jól bejáratott intézményéhez. A kezdeményezés a népszavazás típusai közül leginkább a konzultatív népszavazással rokonítható. Nézetem szerint, ha ezt a típust nem szünteti meg az Alaptörvény, célszerűbb lett volna jogszerűbb kérdéssel ezt az utat választani. Az ügydöntő népszavazás a kormány kezdeményezésére politikai hiba volt, közjogilag megbukott, politikailag ugyanakkor a kormány tudott támaszkodni és nyilatkozataiban támaszkodott is a közel három és félmillió támogató választópolgárra.

A népszavazás intézményét ebben az esetben sem a közvetlen demokrácia valódi intézményeként, hanem „a politikai kommunikációs tér eszközeként” fogták fel.218

beszámolóit. B/12854 OGY-iromány. 2016. november 10. és B/12839 OGY-iromány. 2016. november 8.

218 Pozsár-Szentmiklósy Zoltán: uo. 11. o.

177