Kukorelli István: Kell-e nekünk népszavazás? Elrendelt népszavazások Magyarországon 1989 - 2019 - RETÖRKI könyvek 41. (Lakitelek, 2019)
I. Az országos népszavazás szabályozásának rövid története
I. Az országos népszavazás szabályozásának rövid története I. Az országos népszavazás szabályozásának rövid története 1. A népszavazásról és a népi kezdeményezésről szóló 1989. évi XVII. törvény (a továbbiakban: Nsztv. 1.) keletkezése és jellemzői 1.1 A közvetlen kiváltó okok A népszavazást közvetlen kiváltó okok közül történetileg három van szoros öszszefüggésben politikailag az intézmény meghonosításával. Időrendben haladva:- a településfejlesztési hozzájárulás bevezetése (1984);- az állami területi beosztásból feltörő feszültségek, önállósodási, kiválási kísérletek, helyi népszavazások (1985-től folyamatosan);- az 1988-as év környezetvédelmi mozgalmai, legelébb a bős-nagymarosi „vízlépcsőd”. A közvetlen, felületi kiváltó okok mellett természetesen voltak a népszavazás iránti igénynek mélyebb okai is. A közvetlen demokrácia iránti igény történetileg és politikailag akkor szokott feltörni elemi erővel, amikor a politikai rendszer, a kormányzat társadalmi elfogadottsága a minimálisra csökken. Az 1980-as évek végén egyértelműen ez a helyzet. A válságba jutott posztkádári rendszerben a reformerők jóvoltából fokozatosan megteremtődtek azok az alkotmányos kapaszkodók, amelyek később legalitást adtak a tömegpolitikai részvételnek, az alkotmányos rendszerváltozásnak is. A népszavazási törvény iránti társadalmi igény első közvetlen kiváltója történetileg a településfejlesztési hozzájárulás - akkori közkedvelt nevén a „tehó” bevezetése volt (lásd 1984. évi 12. sz. tvr.). Az új intézményre, vagyis a tehó-ra reagálva a HVG 1984. szeptember 1-jei száma kitekintést adott a Nyugat-Európában alkalmazott népszavazásokról és elsőként felvetette a hazai alkalmazás lehetőségeit.1 A népszavazás ügye már a Hazafias Népfront (továbbiakban: HNF) nyolcadik kongresszusának első napján reflektorfénybe került az országos sajtóban. 1 Babus Endre: Népszavunk, HVG, 1984. szept. 1., 11. o. 11