Szeredi Pál (szerk.): A cselekvés fél éve. 1988 ősze - 1989 tavasza - RETÖRKI 40. (Lakitelek, 2019)
Horváth Péter: Az állami vagyon kezelésének sajátosságai az állampárti években Magyarországon
A cselekvés fél éve elfogadott tervezetet társadalmi vitára bocsátanák, melyet tárcaszintű egyeztetés követne. Ezután kerülhetne csak a Minisztertanács, majd a parlament illetékes bizottsága(i) és végül a plenáris ülés elé. Mindezen folyamatokra a kezdetektől, azaz az előkészületektől számítva 48 hónap lett tervezve (zárójelben jegyzem meg, hogy az ütemterv jelentős csúszást szenvedett el, mivel az 1985 őszi ülésszak helyett a parlament 1987. évi tavaszi ülésszaka tudta csak elfogadni a törvényt). A folyamatokat és az időtávot fontos volt megemlítenem annak érdekében, hogy lássuk, itt nem egy sebtében összetákolt törvény- és MT-rendeletalkotási folyamatról van szó, hanem egy alaposan előkészített, szakértők garmadájának bevonásával, megfelelő szervezeti keretek biztosításával megalkotott jogszabályról van szó. Ezzel azt kívánom hangsúlyozni, hogy a „végtermék” nem a véletlen müve, és nem feltételezhető a gondatlanság vagy a felkészületlenség sem. Mindezek érzékeltetésére több olyan kitalált, de releváns jogi alapokkal rendelkező példát írtam le a későbbiekben, amelyek jól érzékeltetik, hogy milyen egyszerűen lehetett az állami ingatlanvagyont állami (rendelkezési) körből kivonni. A jogszabály tárgyi hatálya Az egyik legfontosabb elemzési szempont minden jogszabály esetében, annak tárgyi hatálya. Bár már a jogalkotási feladatokról szóló MT határozat kijelölte a tárgyi hatály kereteit, az egészen a kódex elfogadásának végéig vitatott volt. Részletesebben szemlélve ugyanis a hatályt, a Földtörvény elfogadott változata a következő megfogalmazást használja: „1. § A törvény hatálya kiterjed - az erdő kivételével - az ország területén fekvő minden földre, valamint a földön levő épületre és egyéb építményre (a továbbiakban együtt: ingatlan).” A hatályról szóló szakaszban a „földön levő épületre és egyéb építményre” kiterjesztés jelent újdonságot és vet fel kérdéseket. Már a kodifikáció során is többen voltak, akik nehezen értelmezhetőnek és félrevezetőnek tartották azt, hogy a „földről” szóló törvény nemcsak a (termő)föld, hanem egyéb ingatlanok kérdéskörét is szabályozza, sőt egyértelműen meghatározza, valamint a kialakult helyzethez képest megváltoztatja a földforgalom és a teljes ingatlantulajdoni rendszer alapjait. Hozzáteszem még, hogy a kialakított szabályozás már a tárgyi hatály tekintetében szembemegy a Kongresszuson elfogadott irányelvvel, ugyanis ott „állami tulajdonban lévőföldek” megfogalmazás szerepel, nem pedig „állami tulajdonban lévő ingatlanok [kiemelés tőlem - H. R] 92
