Szeredi Pál (szerk.): A cselekvés fél éve. 1988 ősze - 1989 tavasza - RETÖRKI 40. (Lakitelek, 2019)
Bevezető
Szeredi Pál: Bevezető Bevezető „Miért - meg tudja mondani valaki?” - fakadt ki a recski munkatáborról szóló dokumentumfilm befejező filmkockáin az egyik volt rab. 1989 februárjában, a valóságfeltáró filmek kategóriájában a Gyarmathy Lívia és Böszörményi Géza rendezésében készült, az 1950 és 1953 között működött recski kényszermunkatábor történetét feldolgozó film kapta a Magyar Filmszemle társadalmi zsűrijétől a fődíjat. Jelképesnek is tekinthető ez a kérdés, hiszen a rendszerváltoztatás első éveiben sokszor, sokan és sokféle területen keresték az okokat mindarra, ami a magyar társadalomban négy évtizeden át lezajlott. A kérdések korszaka 1989-re azonban már lezárulni látszott, a tétova kutakodást a cselekvés vágya és kényszere váltotta fel. A Filmszemle a nyolcvanas évek végére egyfajta tükörképét nyújtotta a művészvilág, az értelmiség világnézetének. Az 1988-as szemle társadalmi zsűrijét Pozsgay Imre vezette, az 1989-es elnök Horn Gyula lett, aki akkoriban a Külügyminisztérium államtitkára volt. A filmek értékelését végző testületben helyet kapott Keserű Ilona festőművész, Glatz Ferenc történész, Kéri László szociológus, Konrád György író és Kulin Ferenc irodalomtörténész. A névsor is jelzi, a szemle társadalmi zsűrije egyre inkább leképezte a társadalom sokszínűségét, az MDF egyik alapítója, az 1983-ban betiltott Mozgó Világ egykoron meghurcolt főszerkesztője, Kulin Ferenc mellett, a közismerten polgári radikális érzelmű Konrád György és a fiatal reformértelmiséget reprezentáló Kéri László, illetve a megújulást szorgalmazó Glatz Ferenc történész már azt a vonulatot reprezentálta, amely a párbeszéd és a változtatás szükségességét felismerve, kontaktust keresett az emberek, a társadalom és a hatalmat gyakorló vagy odafelé igyekvő politikai gondolatok között. Az 1988. késő őszi, 1989. tavaszi időszakban elképzelhetetlen gyorsasággal követék egymást az események. Amint a Filmszemle társadalmi zsűrije kapcsán érezhető volt a civil társadalom jelentkezése a kisebb-nagyobb döntésekben történő részvételre, úgy nyitotta meg a politikai közélet kapuit is a Magyar Demokrata Fórum 1988. szeptember 3-i lakiteleki találkozója a változást, reformokat igénylő személyek, politikai csoportok előtt. Lakiteleken szinte mindenki ott volt, akik majd hetek-hónapok múlva politikai pártok szervezőiként, szakértőként jelentkeztek a közélet színpadán. Megtapasztalták a szabad gondolkozás, a nyílt vita, az átgondolt cselekvés és építkezés formáját, illetve mintáját az MDF rendezvényein, átélhették a szervezkedés, a közös akarat képződésének lendítő erejét a helyi szerveződések alakulásában. 7
