Szeredi Pál (szerk.): A cselekvés fél éve. 1988 ősze - 1989 tavasza - RETÖRKI 40. (Lakitelek, 2019)
Nagymihály Zoltán: A második lakiteleki találkozó leghangsúlyosabb üzenetei Pillanatképek egy mozgalom alakulásáról
A cselekvés fél éve megállapítást tette: „visszalépés volna egy többpártrendszer, volt itt már ötvenhatban egy modernebb kezdeményezés is”.33 E véleményében - talán a közös ’56-os múlt miatt is - készséggel számíthatott Fekete Gyula helyeslésére. December végén szintén e véleményt képviselték a Csurka Istvánnál tartott megbeszélésen: „A sorskérdésekben, a legfontosabb közügyekben, a pártok javát is összeölelő mozgalommal új dimenziót nyithatnánk a közéletben, és emlékezzünk csak, erről már ötvenhatban sokan ábrándoztunk, hogy túl kellene lépni a java erőket szétforgácsoló többpártrendszeren is.”34 Csurka két alapvető okból ellenezte az azonnali párttá alakulást: a radikális, gyorsító törekvésekkel szemben szerinte - mint ez az első országos gyűlés előtt publikált írásából kiderül - most éppen lassítani kell. („A magyarságnak most nem szabad türelmetlenkednie. Egyszer már legyünk alaposak és körültekintők”) A többpártrendszernek ugyanis csak akkor van - és akkor van! — értelme, ha annak van „teste”: a változások az élet minden területére és az egész társadalomra kiterjednek (nem csak a „nadrágosok” és „aktatáskások” többpártrendszerét megvalósítva), másrészt az adott pártok nemcsak az egypárt „segédhadaként” indulnak, hanem győzhetnek, hatalomra juthatnak, és ezáltal saját programjukat valósíthatják meg.35 Csurka másik indokát az elutasításra a többpártrendszer megítéléséből fakadó kritikái jelentették. Igenis meríteni lehet, kell a külföldi tapasztalatokból (például a közvetlen demokráciára épülő Svájcéból) és még inkább a magyar múltból. „.. .legalább vizsgáljuk meg, gondolkozzunk el rajta. No, de meg se vizsgálni, rá sem kérdezni, csak belecsapni egy kupec-tenyérbe, amelyik a többpártrendszert kínálja?” A magyar múlt ez esetben is a harmadik út modelljét kínálja, mégpedig az ’56-os tapasztalatokkal megerősítve. „Több mint negyven évi egyig számolás után, negyven évi szigorú csőlátásra taníttatás után, negyven évi önállóságtól megfosztottság után szolgaian átvenni - vagy átmásolni szándékozni - egy, a világ más terein ugyan működő, de legjobbnak csak reklámozott rendszert, pusztán azért, mert néhány zsurnaliszta elhíresztelte? Igaz volna, hogy a demokráciának nincs 33 Fekete, /'. m., 2007, 2066. 34 Uo. 2113. Az MDF alapító-szervezői számára az egyik legfontosabb szellemi példaképnek számító Németh László 1956-ban híres Pártok és egység című cikkében a következőképpen fogalmazott: „.. .históriai jelentőségű politikai forma is jönne létre: a néhány nagy, közös alapelven álló többpártrendszer, amely az egységes eszmei alapon álló társadalmi rendszerek határozottságát a parlamentáris rendszer rugalmasságával egyesítené.” (Németh László: Pártok és egység. Új Magyarország, 1956. november 2.) 35 Csurka István: Kiegyezés..., i. m.. Hitel, 1989/3., 44-49. 26
