Szeredi Pál (szerk.): A cselekvés fél éve. 1988 ősze - 1989 tavasza - RETÖRKI 40. (Lakitelek, 2019)
Szeredi Pál: Adalékok a Magyar Demokrata Fórum és a független szervezetek kapcsolatához (1988-1989)
Szeredi Pál: Adalékok a Magyar Demokrata Fórum... jelentett, hogy a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásain szinte minden olyan probléma előkerült, melyre az Országgyűlés keretében kellett volna megoldást és döntést találni, és amelyre döntés előkészítő kompetenciája sem volt a Nemzeti Kerékasztalnak. Partnélküli viták, alkudozások folytak. A nyár végére az EK A tagjai felismerték, hogy tovább nem odázható valamilyen döntés, megegyezés elfogadása, és - elsősorban az MDF, pontosabb megfogalmazásban Antall József - vehemens közbelépésére összeállítódott egy kompromisszumos javaslat a végső közös nyilatkozatra. Konszenzust viszont ekkor már nem lehetett a megállapodás mögé állítani. Az MDF messze került tavaszi koncepciójától, ám még így is az ellenzéki szervezetek centrumában helyezkedett el, bírta a független szervezetek többségének bizalmát. Úgy tetszett, hogy összeáll a nemzeti oldal szövetsége, a Kisgazdapárt, a Kereszténydemokrata Párt és a Néppárt, valamint a Bajcsy-Zsilinszky Endre Társaság által alkotott többség elmozdítja az Ellenzéki Kerékasztalban kialakult patthelyzetet. Nem volt ez koalíció, még szövetségnek sem tekinthető, ám garanciája lett a tárgyalásos rendszerváltás megvalósításának. Eredményeként aláírásra került a háromoldalú tárgyalások záródokumentuma, de ez egyben az Ellenzéki Kerekasztal szétszakadásához is vezetett: az SZDSZ és a Fidesz nem írta alá a megállapodást, igaz nem is vétózta meg, hogy az EKA többi szervezete azt elfogadja, a Szociáldemokrata Párt pedig azzal a megjegyzéssel írta alá, hogy a köztársasági elnöknek a parlamenti választások előtti megválasztásával nem ért egyet. A nemzeti oldal szövetsége jól mérte fel a társadalom igényét azzal, hogy megegyezésre törekedett. Az SZDSZ és a Fidesz ellenállása sem arra irányult, hogy azt megakadályozza, a köztársasági elnök megválasztása kérdésében történő ellenállásuk későbbi önálló, különállásukat igazoló megjelenésük előkészítését szolgálta. A Nemzeti Kerékasztal-tárgyalások záródokumentumának aláírása és az Ellenzéki Kerekasztal felbomlása azonban nem valaminek a lezáródása, hanem a politikai taktikai küzdelem további elhúzódását jelentette. Az ellentét abban kulminálódott, hogy a köztársasági elnök országos szavazással, még a parlamenti választások előtt, vagy azt követően az új parlament által megválasztva kerüljön tisztségébe. 1989 őszén egy köztársaságielnök-választás egyetlen valós befutója Pozsgay Imre lett volna. Megválasztása esetén egy országos szavazás, azaz a társadalom támogatása állt volna mögötte. Ez nyilvánvalóan jelentősen javította volna az MSZMP pozícióit. Az MDF számára ez a kompromisszum elfogadható lett volna, mert bízott a saját tábora szavazóerejében, és felismerte, hogy a társadalom tűrőképessége 219
