Szeredi Pál (szerk.): A cselekvés fél éve. 1988 ősze - 1989 tavasza - RETÖRKI 40. (Lakitelek, 2019)
Kávássy János: Adalékok Mark Palmer budapesti amerikai nagykövet magyarországi tevékenységéhez (1986-1990)
Kávássy János: Adalékok... ki kell állnunk mellettük, és latba kell vetnünk őket. Nem hinném, hogy Bush ezt elfogadta. Baker biztosan nem fogadta el.”60 Palmer retrospektív megállapítása nem az amerikai-magyar bilaterális kapcsolatokra vonatkozott; annak ő maga is egyik előmozdítója volt, utalva itt saját 22 pontjára (akár „étlap” vagy sem), s ő maga budapesti tevékenysége mellett is úgy látta, erre az időszakra Lengyelország már egyértelmű prioritást élvezett a térségben. Bush elnök és Baker külügyminiszter, illetve velük szemben budapesti nagykövetük abban különböztek nagyon, hogy kiben látták a demokratikus Magyarország jövőjét. Fodor Gábor szerint George Bush látogatása idején Mark Palmer úgy intézte, hogy az elnöki konvojban az elnököt szállító páncélozott limuzinban is mindig legyen egy-egy fiatal az akkori Fi- deszből, folyékony angolsággal tájékoztatva Busht az aktuális magyarországi helyzetről. Bár ezen információt - már csak biztonsági szempontból is - kellő kritikával kell kezelnünk, jól illusztrálja, milyen irányba igyekezett terelni Palmer Bush figyelmét. Annyi bizonyos, hogy Orbán Viktor, aki a már idézett 2013-as búcsúlevelében, mint „néhai barátom, rendkívüli jellemmel” említette Palmert, kiemelte, hogy 1989 nyarán az ő támogatásával találkozhatott az USA 41. elnökével. Számos forrásból tudjuk, hogy Mark Palmer tudatosan, minden eszközzel azon volt, hogy a hivatalos magyar politikai establishment mellett, a formálódó ellenzéki elitet is egy asztalhoz ültesse George Bushsal. 1989 nyarának közepén Palmer zugligeti nagyköveti rezidenciáján végül két találkozóra is sor került. Az egyiken Bush elnök, egy tolmács, Pozsgay Imre az MSZMP köztársaságielnök-jelöltje és Kovács László külügyminiszter-helyettes vett részt, valamint a másikon került sor a Palmer által preferált ellenzéki szereplőkkel való találkozóra - Kónya Imre visszaemlékezése szerint ide vele együtt mintegy tíz fő volt meghívva. Ezen utóbbi alkalom azonban nem egészen úgy alakult és nem azt a hatást váltotta ki, melyet Palmer elérni igyekezett. Ő maga csalódottan így idézte fel mindezt: „A nyugatiak [ekkor és később is - K. J. E.] egyáltalán nem figyeltek rájuk [Horn Gyuláék piedesztálra állításával ellentétben - K. J. E.]. Amikor a nappalimban bemutattam Bushnak Kis Jánost, nos az egyfajta »Ki az a fura fickó bajusszal, aki úgy néz ki mint Woody Allen?« jellegű volt. [...] S persze a kommunisták utálták, amit csináltam. Ötször is behívattak, mielőtt Bush megérkezett, és kifogásolták ezeket a dolgokat. Olyasmiket mondtak, hogy felelőtlen vagyok, meg hasonlók. Tudja, 60 Palmer, ADST-interjú, 1997. 181
