Szeredi Pál (szerk.): A cselekvés fél éve. 1988 ősze - 1989 tavasza - RETÖRKI 40. (Lakitelek, 2019)
Marschal Adrienn: A független szervezetek megjelenése az Országgyűlésben Az 1989-es időközi választások a sajtó tükrében
A cselekvés fél éve viszont a nyugathoz képest való lemaradás a szocializmusnak tulajdonítható.47 A levél léte és főleg 1956-ra utaló tartalma ekkor még az állambiztonsági jelentésekben is kiemelt figyelmet kapott.48 Ezt követően még élénkebbé vált a város közélete, és az 1989. január 14-ei MDF-közgyülésen már a képviselőnő visszahívását határozták el. Az állambiztonsági jelentések szerint ennek gondolata első ízben már az MDF gödöllői csoportjának 1988. november 1-jén tartott ülésén felmerült.49 Az aláírásgyűjtés megindítását követően, napok alatt összegyűlt a szükséges mennyiség, ami a választópolgárok 10 százalékának kézjegyét jelentette. Mindezek hatására a képviselőasszony lemondott.50 így elkerülte, hogy szavazást írjanak ki a visszahívásáról, mely akkor lett volna érvényes, ha a választópolgároknak több mint a fele részt vesz rajta, és az „igen” szavazatok száma abszolút többséget kap.51 Az 1985-ben megválasztott pótképviselő, Zöld Józsefné a Ganz Áram- mérőgyár vezérigazgató-helyettese volt, aki azonban elfoglaltságára hivatkozva nem vállalta a képviselői megbízatást.52 így kezdetét vette az időközi választásra való felkészülés és a kampány. Szórólapokat osztottak, s választási szövetségeket kötöttek a városban. Az MDF helyi szervezete a Fidesszel és az SZDSZ-szel közös választási szövetséget hozott létre Ellenzéki Kör néven, melynek 200 tagja volt. A jelöltek támogatására nyilvános fórumot tartottak Gödöllőn és Isaszegen is, végül május 13-án Roszík Gábort nevezték meg közös jelöltként.53 Az MSZMP Cservenka Ferencné közszereplői kudarca után igyekezett olyan jelöltet találni, aki élvezi a helyi lakosság támogatását, ezért először 28, majd 12, ezután 3 végül június 14-én 1 jelöltet, Körösfői Lászlót 47 „Ugyanis az, hogy ma nincsen éhezés Magyarországon, az éppen úgy nem az MSZMP érdeme, minthogy nincsenek jobbágyok vagy rabszolgák. Az elmúlt évek fejlődésének eredménye, következménye, természetessége, hogy talán valamivel jobban és könnyebben él az ember, mint korábban. S ha tőlünk Keletre tekintünk, s kissé büszkén kihúzzuk magunkat - ez sem a párt vagy a szocializmus érdeme. Sokkal inkább az ’56-os forradalomé. S ha Nyugatra tekintünk, szégyenkezve lehajtjuk fejünket, s ez már a sokkal inkább a Párt és a szocializmus „érdeme” s annak, hogy a forradalmat leverték.” Uo., 273. 48 ÁBTL 2.7.1. NOIJ 250/9 1988. 12. 21. 49 ÁBTL 2.7.1. NOIJ 111/111-199-218/3 1988. 11. 04. 50 Böhm: i. m. 51 1983. évi III. törvény, www.jogiportal.hu (Utolsó letöltés: 2019. 04. 08.) 52 Magyar Nemzet, 1989. május 17., 5. 53 Eredetileg három jelölt neve merült fel, a másik két személyről azonban nem találtam bővebb információt. 122
