Szeredi Pál (szerk.): A cselekvés fél éve. 1988 ősze - 1989 tavasza - RETÖRKI 40. (Lakitelek, 2019)
Horváth Péter: Az állami vagyon kezelésének sajátosságai az állampárti években Magyarországon
A cselekvés fél éve új szabályozásnak lesznek ellenzői (pl. lobbi körök), amelyek társadalmi vita nélkül is ellenállnak, és párttestületi döntéssel javasolta leszerelni azokat. Lényegesnek tartom azt is, hogy alá van húzva, miszerint Lázár elfogadta az elveket, felkiáltójellel, azaz ez egy fontos momentum volt ezen a megbeszélésen és a Földtörvény kodifikációs folyamatában is. Summázat Miért is fontos mindezeket elemezni és bemutatni? Miért olyan fontosak ezek a folyamatok és jogszabályok a rendszerváltás történetében? Egy, a jelen témában tartott előadásom vitájában hangzott el egy olyan hozzászólás, amely némiképp választ ad arra, hogy miért kell alaposan feltárni ezt a témakört és bemutatni azt az érdeklődő (szakmai) körökben. A hozzászóló nem értette ugyanis, miért érzem én problémának azt, hogy egy államban a jogszabályalkotó az állami vagyonra vonatkozóan tetszése szerint alakítja az állami vagyon kezelésének, forgalmának kérdését. Ki más alakíthatta volna ezt, mint a parlament, a kormány vagy a miniszter? - fogalmazza meg a kérdező. Természetesen ismert, hogy abban az időben a politikai hatalmat gyakorló párt quasi összeforrt az állammal, így a társadalmi szervezetek is részei voltak tulajdonképpen a rendszer működtetésének, irányításának vagy a döntések végrehajtásának. Ezek alapján azonban fontosnak érzem kihangsúlyozni a következőket: 1. Az 1940-es évek végétől egy olyan diktatórikus rendszer vette át az ország irányítását, amelynek működése során nem a nemzet érdeke volt az elsődleges vezérlő elv, hanem a szovjet minta alapján, az állampárti irányítással kialakított hatalmi berendezkedés megszilárdítása és megőrzése. Mindent ennek rendeltek alá, így az állami vagyon kezelésének és forgalmának kérdéskörét is. 2. Az állami vagyon az ország lakosainak érdekében történő felhasználásra, hasznosításra kell, hogy hivatva legyen. Amely országban ez nem így történik, úgy az ország irányítói felé meglévő, a néptől származó felhatalmazás szenved csorbát. Jól ismert azonban az a törvénytelen és erőszakos, antidemokratikus folyamat, amelynek során a Magyar Kommunista Párt átvette a hatalmat Magyarországon, melyben a népnek, az állam vezetésére felhatalmazást adó legfőbb szereplőnek csak megalázott statisztaszerep jutott. így nem csoda, hogy a hatalom birtokosai a nép érdekeit szem előtt tartó vagyonpolitika helyett csak egy szűk kör érdekeit kiszolgáló szabályrendszert alakítottak ki. Ez a szabályrendszer módosult ugyan az évtizedek során, azonban az általános 106
